Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja

-11között alakulnak ki jövedelemarányok, ott a társadalmilag szükséges munka szempontja lenne a domináns. Sgy bizonyos bérszínvonalon tul a dolgozók személyi jövedelme függjön a vállalati eredménytől, a vállalati jövedelemtől, amelynek egy részét feloszthatják a munkások, ill. vezetők között. Ezt is demokratikusan kell csinálni, fenntartva az igazgató egyszemélyi felelősségét. A jövedelem függjön egy helyes árrendszertől, helyes hitelrendszertől, helyes jövedelemelvonási rendszertől ás távlati fejlesztési koncepciótól ós annak a vállalatokra való átvitelétől. Tehát kombinált rendszerben képzeli el annak az elvnek alkalmazását, arait a munka szerinti elosztáson ért. Ez azt is magában foglalja, hogy a bányászati bérek másfélszeresek legyenek, mint az ipari átlagbérek, mert különben nem tudjuk biztosítani annak megfelelő termelését, ugyanakkor ez nem kivétel, hagem az elvhez tartozó szabály. Szeretné felállítani azt a hipotézist, x^iogy az egyéni, vállalati és a valóságos közérdek minőségileg egymástól különböző érdekek. Bgy vállalat kollektiv érdeke nem azonos a vállalati kollektívában dolgozó egyének érdekeinek összességével. Az egyén érdeke abban van, hogy fogyasztását jól válassza meg, jó vállalathoz kerü&jön, olyan szakmát válasszon, ahol több bért kap stb. A vállalati sáriKkxaiaiiaHxxxa érdekben van olyan mozzanat, amely nem választható el a dolgozók egyéni érdekeitől, de túlmegy azon, más, mint az egyének érdekének számtani összege. Pl, hogy vegyen-e igénybe hitelt a vállalat vagy nem, hogyan alakulnak a termelői árak stb. Ugyanakkor az egyénnek van olyan érdeke, amely független attól, milyen vállalatban dolgozik, pl. a fogyasztói arak csökkentése. Bizonyítani lehet a valóságos közérdek és a vállalati érdek különállóságát is, - a közérdek nem egyszerűen a vállalati érdekek összessége. ííem tudja bizonyitani egyelőre, hogy egy ágazat érdeke, pl. a bányászaté több volna, mint az ottani bányavállalatok érdekeinek számtani összege, vagy a bányászok rétegérdekeinek összege. Ha ennél több vagy más, akkor az vagy hamis érdek vagy közérdek. Véleménye szerint tehát az ágazati különérdek, amely mint minőségi Kategória különbözik a társadalmi érdektől, nem jó és mesterséges dolog, zavarja a különböző érdekek harmonizálására való törekvést. Nagyon fontos ideológiai aspektusa van annak, hogy a munka szerinti elosztás elvét ugy próbálja a párt megvalósítani, ahogy meghirdette, tehát hogy egye3 munkások bizonyos összegen felül érzékenyen részesüljenek a vállalat gazdálkodásának eredményeiből. Ezzel lépünk rá arra az útra, hogy a munkást ne mint bérmunkást kezeljük, hanem mint akinek ugyanugy függ a jövedelaffl a termelés eredményétől, mint annakidején eg;y kisparasztnak a jövedelaa függött saját termelésének sikerétől. Igaz, hogy a munkás, ha nő a termelés, termelékenység, nem adósodunk el, nem visszük túlzásba az akkumulációt, akkor az