Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja

-12• YJ T - feff 7 %f;. életszínvonal emelkedésén keresztül érzi, hogy javára szolgál a rendszer, de ez a dolog fogyasztói oldala, a másik oldal az, hogy azt kell elérni, hogy a néptömegek, akik már éltek a kapitalizmusban, tőkés gyárakban dolgoztak, vagy aKik még sohasem dolgoztak és nem tudják, mi a kapitalizmus, azok is olyan konkrét rendszerbe kerüljenek, amely rájuk kényszerűi azt, hogy érdekük legyen törődni a vállalat dolgaival, persze nem anarchista módon éa mindinkább ugy gondolkozzanak, mint akik résztulajdonosai a szocialista tulajdonnak. Forgács Tibor: Nagyon eltértünk attól, ami az eredeti célkitűzés volt. Most már mechanizmus-vita folyik, ami nem baj, de nem erre készültünk, másrészt a cél az oktató-nevelőmunka vonatkozásában megnézni, hogyan néz ki a probléma és milyen tennivalók vannak. Ebből szempontból jelentkezik egy sajátos "érdekeltség", hogy a vita miért erre megy. La könnyebb a problémákról beszélni, mint arról, hogy oktatásunkban hogyan alakuljon e kérdés tanitása. A kérdés cseppfolyós állapotban van, viták folynak, döntés még nincs és ezért nehéz arról vitatkozni, hogy az oktatás hogyan tükrözi. Ilyen szempontból nem szerencsés a vita időpontja. Ha valahol döntő, hogy az elmélet és a gyakorlat egyezzék, ez olyan kérdés. Lehet tudományosan foglalkozni azzal, hogy milyen módszerek lenneének jobbak, de azt is meg kell mutatni, hogy a jelenlegi rendszerben mi a feladat, hogyan kell bekapcsolódniok a fiatal szakembereknek a megoldásba, ás ez a nehezebb. Az érdekeltség sok tekintetben lejáratott fogalom. Pl. az emberek előtt a népgazdasági érdek általában valami tiltással függ össze. Ugy került az emberek elé, hogy ezt vagy azt nem lehet népgazdasági érdekből csinálni, vagy el kell menni valahova népgazdasagi érdekből, pl. a végző hallgatóknak vidékre, Nem mindig tudjuk meggyőzni a hallgatókat, hogy valóban népgazdasági erdekről van szó, amikor vidékre kell menniök és egy sor más ilyen dolog is van. Tehát helyre kell állitani ezt a fogalmat. Nagyon sokszor a népgazdasági érdeket ugy értelmezzük, hogy nincs benne a dolgozók, az emberek érdeke, üz éppen az utasitásjelleg miatt van. Ennek van egy erősen nevelési része, de ezt az oktatási rész nélkül megoldani nem lehet. Könnyű bizonyos értelemben a helyzet az oktatás szempontjából: elmondhatunk egy csomó negativ dolgot, ez hálás tevékenység, a hallgatók honorálják, sot még továbDi problémákat is szivesen hallanának, igyekeznek az előadót kérdéseikkel is ebbe az irányba nyomni. Ezért ha most vizsgáljuk az oktatási anyagokat, nem azt a képet kapjuk ma, amely általában jellemző.^ Nehezen tudjuk megmondani, hogy mi az a jó rendszer, amelyről bizonyos, hogy azt helyes alkalmazni. Tehát nehéz periódusban vagyunk, nem véletlen, hogy a vita átterelődött a tudományos oldalra. Ez azt is jelenti, ho^y az oktató-nevelőmunkában való alkalmazásra vissza kell térni, mert az idő erre most kevéssé alkalmas.