Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja

-7A gyakorlat bizonyltja, hogy az embereknek ilyen elosztását nem tudjuk biztosítani, másrészt nem árutermelés nélküli társadalom a szocializmus, még akkor sem volt az, amikor az áruviszonyokat .szükségképpen háttérbe kellett szorítani a mechanizmusban. Ebből következik véleménye szerint, hogy Marxnak azt az elvét, hogy munka szerinti elosztás szükséges, nem ugy kell érteni, hogy egyes embereket egyéni munkakifejtésükkel, egymással kell összemérni ás ennek arányában részesiteni a fogyasztási alapból, hanem tovább kell fejleszteni és amellé, amit Marx elismert, oda kell még tenni azt is, hogy a szocializmusnak el kell ismerni az emberek teljesitőképességének azon okokbólíx fennálló különbségeit, hogy a társadalmi elsajátításban, a társadalmi munka szervezetében, az összszükságletre szolgáló termelésben a különböző gazdásági egységek nem egyforma mértékben tudnak résztvenni, még akkor sem, ha tökéletesen gazdálkodnak. Szükségszerűen egyenlőtlenségek vannak egyes vállalatok között, a termelőszövetkezetekről nem is beszélve. Igaz* hogy az állam nivellálhatja az egyes vállalatok ottmaradó jövedelmeit, de nem tudja ezeket a különbságeket megszüntetni, sőt bizonyos ponton tul az a törekvés ellen-energiákat hoz létre ás a tervszerű irányitástközegellenállás fokozódása mellett kell megvalósítani, mint ahogy ezt ma is tapasztaljuk a vállalatok részéről. Ezek a egyenetlenségek létrejönnek abból, hogy ugyanazon szektoron belül is a különböző vállalatok hogyan gazdálkodnak, hogyan fejlesztik a technikát és jelentős különbségek vannak a különböző termelőágak, profilok, különböző árucsoportokat termelő területek között aoból a szempontból, hogy melyik cikknek van divatja ás hol szorul vissza a szükséglet. Ebool következik, hogy az előretörő területeken a vállalatok bizonyos előnyre tudnak szert tenni, akármennyire is próbáljuk a" nem tőlük függő okokból eredő előnyöket lefölözni. Ebből adódik, hogy szükséges a munka szerinti elosztás elvének olyan értelmű felfogása, gyakorlati alkalmakása, amely nemcsak az egyéni teljesítmények különbségeit, hanem az egyéni teljesítmények azon különbségeit is elismerje, amely a különböző vállalatok helyzetétől, anyagi eredményeitől függ. Az egyes emberek aszerint részesedjenek a társadalom fogyasztási 'alapjából, amilyen mértékben rásztvettek társadalmilag szükséges munkájukkal az összjavak termelésében. Ez magában foglalhatja azt az "igazságtalanságot" is, hogy két egyforma szakképzettségű, egyformán dolgozó ember nem ugyanazon mértékben élvez reáljövedelmet. Ha csak ilyen igazságtalanságok lennének a jövedelem'elosztásában, ezt jobban elviselnék az emberek, mintha elvileg ragaszkodni próbálunk Marx megfogalmazásához, amit azonban nem tudunk megvalósítani. Igaza van Wilcsék elvtársnak, hogy az életszínvonal szintje nagyban meghatározza, hogy a munka szerinti elosztás elvét mennyire tudjuk következetesen megvalósítani. A különböző