Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1
1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja
2 Ííf A társadalm i én az egyé ni érdek oktató- é s nevelomunkánkban A társadalmi és egyéni érdek összehangolt érvényesítése a gazdasági életben a szocialista gazdaság fejlődésének egyik legfontosabb feltétele. Ez a. lenini felismerés és utmutatás az 195o-es évek gazdasági nehézségeinek leküzdésére és a szocialista országok fejlődésének meggyorsítására való törekvésben, a szocialista országok kommunista pártjainak kezdeményezésére, szinte minden egyes szocialista országban elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt előtérbe került. A társadalmi ás egyéni érdekeltság kérdéseinek elméleti kifejtése gazdagodott s a gazdasági irányításban uj módszerek alkalmazására korült sor. Azóta több országban, így hazánkban is megtörtént a gazdasági irányítás továbbfejlesztett rendszerének átfogó kritikai elemzése, az irányítás most már gyökeres átalakítására vonatkoiaó javaslatok kidolgozása is, s ez az anyagi érdekeltség elvének összefüggésében ujabb, elméleti ás gyakorlati eredményeket adott. Egyetemünk egész tevékenységét, oktató, nevelő ás tudományos kutatómunkáját illetően egyaránt időszerűnek látszik s hasznosnak Ígérkezik annak átteKintése, hogy az anyagi érdekeltség kérdései mikánt jelennek meg tananyagainkban s az oktatásban milyen teendők adódnak ezzel összefüggésben. I. Az anyagi érdekeltség a szoc ial i zmusban A szocializmusba való átmenet időszakában a tőkések kisajátításával ás a kisárutermelők szövetkezeti közös gazdálkodásra való áttérésével fokozatosan létrejön a szocializmus jellegében egységes gazdasági alapja, a termelőeszközök össznépi és szövetkezeti társadalmi tulajdona. Ezzel a folyamattal a megelőző kizsákmányoló társadalmakhoz viszonyítva gyökeresen megváltozik a meglévő osztályok létérdeke s az egész társadalom közti objektív viszony, A szocializmusban a munkásságnak és a parasztságnak, mint kát baráti osztálynak, egyaránt alapvető létkérdése a termelés szakadatlan növelése alapján a szocialista termelési viszonyok megszilárdítása, az egész társadalom jólétének a juvitási. Ezen a gazdasági alapon megvan a lehetősége, de legalábbis nincs ilhárithatatlan akadálya annak, ho ;y a Párt vezetésével az állami irányító szervók a munkásságnak és a szövetkezeti parasztságnak mint osztályoknak, a munkásoknak és a parasztoknak, mint egyéneknek a törekvését egységbe fogják össze s az egész társadalom érdekei szerint gyümölcsöztessék. A szocializmus termelőerőinek fejlettségi fokán a termelt termékek aruformát öltenek s megmaradnak az árutermelés kategóriái, összes következményeikkel együtt.
