Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 13. - 1. Az Ipargazdaságtan tankönyv vitája Opponensek: Berei Andor tanszékvezető egyetemi tanár, László Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Ollé Lajos tanszékvezető egyetemi docens - 2. Az Egyetem szervezeti és működési szabályzatának tervezete. Előadó: Csanádi György tanszékvezető docens

-36Az anyagban egyenetlen törekvések vannak a különböző iparágak közötti összefüggések és iparági sajátosságok kimutatására és ezek nyilván nem lehetnek témái sem a politikai gazdaságtannak, sem a népgazdaság tervezésének, de nagyon fontos témái kell legyenek az ipargazdaságtannak, amire törekvések megfigyelhetők az egyes fejezetekben. Bár nem az ipargazdaságtan témája, de éppen a teljességhez hozzá tartozik az a probléma, hogy egyes más tárgyainknál talán indokolatlanul előtérben van az un. ipari szemlélet és különböző kérdések fejtegetésénél más olyan tárgyak, amelyek nemcsak ipari kérdéseket tárgyalnak, a szükségesnél nagyobb mértékben előtérbe helyezik az ipari problémákat. Ezt az ipari egyoldalúságot más ágban is meg kell szüntetni, tehát az átfedések problémájához két oldalról kell hozzányúlni. Varga Sándor: Általában egyetért azokkal az értékelésekkel, amelyek az opponensi véleményekben elhangzottak. Az opponensi vélemények igen alaposak voltak. Néhány problémára szeretne kitérni, amelyeket lényegeseknek tart és amelyekkel kapcsolatban bizonyos vita is kibontakozott. Az átfedések problémája: ezzel kapcsolatban különféle problémák merülhetnek fel. Az átfedéseknek egy természetszerű formája. Az ipargazdaságtan nem elszakitott független dolog egy sor egyéb tudományágtól, hanem ezek eredményeire támaszkodik, hivatkozik ezekre, A dolog lényege, hogy ilyen utalások szükségesek, de nagyon lényeges, hogy az összefüggések bemutatása valóban csak utalásszerű legyen és ne történjék meg, hogy rövid kifejtést kapunk. Az átfedéseknek vannak olyan formái, hogy bizony.s problémaköröket különböző tárgyakban tárgyalunk, azok módszertanilag lényeges témák, de nem igazodunk eléggé az egyes témák sajátosságaihoz. Pl. a kapacitás problémájával foglalkozik a népgazdaság tervezése, az iparstatisztika, az ipargazdaságtan, az iparvállalati tervezés és szervezés. Ha valóban tartanánk ma gunkat ahhoz, hogy egyes tárgyakban csak azzal^foglalkozzunk es olyan mértékben, amennyit feltétlenül szükségessé tesz az adott tárgy jellege, akkor sok mindent meg lehetne oldani. Az ipargazdaságtanban a kapacitásra ilyen formában nincs szükség,"korábban nem is volt önálló téma; bizonyos mértékig személyi okokra vezethető vissza, hogy önálló témává alakult. Ezt a problémát érinteni kellene a termelési aclehetőségek vizsgálatánál, de támaszkodni lehetne azokra a^ módszertani elemekre, amelyeket a népgazdaság tervezése és a statisztika megad. Az átfedések harmadik csoportja azzal függ össze, hogy a szerzőknek nem volt szivük olyan módszertani elemeket kihagyni, amelyek korábban az anyagokban benne voltak, és