Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 13. - 1. Az Ipargazdaságtan tankönyv vitája Opponensek: Berei Andor tanszékvezető egyetemi tanár, László Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Ollé Lajos tanszékvezető egyetemi docens - 2. Az Egyetem szervezeti és működési szabályzatának tervezete. Előadó: Csanádi György tanszékvezető docens

-34A tananyag ideológiai nevelő értékét' az is befolyásolja, hogy sok helyen rendkívül felszines, csak felveti a kérdést, de nem oldja meg a problémákat. Előnyösebb, ha fel sem vetünk olyan problémákat, amelyeket nem oldunk meg. Néhány példa: emlitésre került pl. a párt, szakszervezet, üzemi tanács szerepe az irányításban. Ha felvetjük ezt, akkor tárgyain is kell alaposan. A szocialista munkafegyelemről 26 sor van, holott véleménye szerint nagyon alaposan meg lehetne magyarázni, hogy maguknak a termelőerőknek a fejlődése hogyanváltoztatja a munkafegyelem körülményeit. Olyan termelésnél, - ahol a kézi munka aránya kisebb a gépi munkához képest, ott a munkafegyelem fenntartása, erősítése egészen másként vetődik fel, mint ahol az áí kézi munka aránya nagy tömegű és ahol a munkás döntésére van bizva, hogy termel vagy nem. Azt már sok helyen megtanulják a hallgatók, hogy a szocialista munkafegyelem nem a deres, a bérrabszolgasag fegyelme, de azokat a problémákat, amelyeket az ipar fejlődése kitermel, azokat részletesen elemezni kellene es akkor lehetne megfelelő nevelőhatást elérni. Felmerült a tudományos-technikai forradalom, amiről az anyagban 23

í sor szerepel. Nem hiszi, ha az ipargazdaságtan komo-"" lyan ír a termelőerők fejlődéséről ós ennek hatásáról a gazdálkodásra, ilyen rövid meghatározással el lehet ezt intézni. A normákról mindössze 1,5-2 oldal van. Ez a mai gazdaságban és minden szocialista ország iparában annyira fontos politikai kérdés, amelynek különféle hullámzásaival a politikai szervek is hosszú ideig kell foglalkozzanak. Ha nem érzékeltetjük eléggé ás nem magyarázzuk meg, hogyan érinti a munkások bérösztönzését, mozgását, a demokrácia érvényesülését, milyen követelményeket támaszt a vállalat vezetőségével szemben, akkor lesoványitjuk a problémát és nem értik meg szerepét a gazdasági tevékenységben. Sok állásfoglalás hangzott el a szocializmusnak a kapitalizmussal való összevetésével kapcsolatban, hogy ez nem meggyőző, sematikus. Ez elsősorban ott merül fel, ahol az egész fejtegetés gyenge. Ez nem jó, mert a hallgatók sok ismeretet szereznek a kapitalizmusról,^ilyén fejtegetés nem győzi meg őket a szocializmus fölényéről. Nem egyszerűen csak oktatási ás tanulmányi probléma,- hogy milyen az anyag szerkezete. Kereste benne a logikát, de nem találta, egyes között van, de nem érthető, hogy olyan összetartozó részek, mint a munkamegosztás ás specializáció, miért különülnek el, vagy az ipar területi szerkezete és az ipar telepitése, vagy a műszaki fejlesztés és a társadalmi érdek, az uj és a régi harca. Ilyen szempontból olyan nagy fejezetek is elkülönülnek, mint a vezetés-irányitás ás az önálló elszámolás. Ebből következik az is - ami mutatja a szerkezetbeli zavart -, hogy sok helyen oda' van irva: lásd itt meg itt. Tehát nem ol/an szerkesetü a tankönyv, amely a logikai egymásraápitettaég alapján a hallgatókban a belsőobjektív szerkezettel feépülő tudományág érzetét kelti. Ez is kételyeket vethet fel a hallgatókban.