Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1
1965. december 13. - 1. Az Ipargazdaságtan tankönyv vitája Opponensek: Berei Andor tanszékvezető egyetemi tanár, László Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Ollé Lajos tanszékvezető egyetemi docens - 2. Az Egyetem szervezeti és működési szabályzatának tervezete. Előadó: Csanádi György tanszékvezető docens
-18sls* túlnyúlnak az ipar területén /pl. a munka szervezésének elvei között szerepel az általános munkakötelezettség, a dolgozók munkához való joga, továbbá az, hogy a társadalmi munka szervezése nem ösztönös, hanem tudatos, vagy pl. hogy a munkaszervezés legfontosabb feladata a munkatermelékenység szaicadatlan növelése, hogy a munkaszervezés kérdései összefüggnek az anyagi érdekeltséggel ás a személyes szükségletekre szánt termékek elosztásával, hogy fontos a szocialista munkafegyelem, szocialista munkaverseny stb./ Olyan kérdések, mint a munkatermelékenység fogalma, a munkatermelékenység és munkaintenzitás, a termelékenység növelése a szocializmus gazdasági törvénye, a munkatermelékenység alakulására ható tényezők a politikai gazdaságtanban is tanításra kerülnek. Viszonylag nagyobb súllyal szerepel a korábbi fejlődés leírása és nincs megfelelő sulylyal felvetve a perspektíva, a "hogyan tovább" kérdése. Számolni kell azzal, hogy a hallgatók egyetemi tanulmányaik befejezése után a korábbi időszak fejlődésével csak mint báaisproblémával találkoznak. Ilyen szempontból a bázisprobléma a korábbi időszak elemzése, szerepe nem lényegtelen, csak nem elegendő. Tulajdonképpen a tananyagban az ipar fejlesztésére vonatkozóan kellene nagyobb súllyal koncepciót adni. Szűkre szabottan tárgyalja az átlagbér ellenőrzéssel kapcsolatos azon álláspontokat, amelyek a szerző nézeteivel ellentétesek. Ilyen körülmények között, minthogy a különböző nézetek tárgyalása nem kap megfelelő súlyt, magának a szerzőnek az álláspontja sem meggyőző. Ezt annál is inkább hangsúlyozni kell, mert az átlagbérellenőrzés rendszere gyakorlatban korántsem működik problémamentesen. A szocialista ipar forgóeszközei: A fejezet tartalma korszerű, nagy értéke, hogy az ágazati problematikát tárgyalva mindvévig népgazdasági szemléletű. Legjobb részei a konkrét számszerű elemzések, melyek az ipari forgóeszközök összetételére, a forgóeszközök kihasználására ás az alkalmazható modern módszerek bemutatására vonatkoznak. Megfontolandónak tartjuk a módszertani és érdemi részek arányának eltolásit az utóbbi javára. Az önálló elszámolás, a jövedelmezőség és finanszírozás a magyar iparban: A fejezeten belül i 0on erős belső aránytalanság mutatkozik. Ezt nem elsősorban a terjedelmi arányokra értjük, hanem az egyes részek kidolgozásával összefüggésben. Az első részben, mely az önálló elszámolás kérdeseivel foglalkozik, a szerző a problémákat nagyon általánosan, politikai gazdaságtanba illően fejti ki, még Az önálló elszámolás a
