Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 13. - 1. Az Ipargazdaságtan tankönyv vitája Opponensek: Berei Andor tanszékvezető egyetemi tanár, László Imre tanszékvezető egyetemi tanár, Ollé Lajos tanszékvezető egyetemi docens - 2. Az Egyetem szervezeti és működési szabályzatának tervezete. Előadó: Csanádi György tanszékvezető docens

-15. xv mint a rendelkezésre álló munkaerőalappal foglalkoztak elsősorban. .Íelye3 lett volna, ha a szerző gondolatmenetét folytatva a maga teljességében megmagyarázta volna a fogyasztás helyét az ipari termelés fejlődésének folyamatában. Véleményünk szerint a tananyag átdolgozása során az ipari fejlődés ütemére kellene a legnagyobb figyelmet forditani. A jelenlegi állapotban az anyag inkább idillikus, mint meggyőző. Bgyes cseh közgazdászok szerint pl. a szocialista országokban az ipari termelés üteme viszonylag szabályos ingadozásodat mutat. 1951-52 és 1959-6o-ban maximális volt az ipari termelés növekedése, míg 1954-56, illetve 1961-63 években a növekedés minimális, esetleg visszaesés következett be. Megemlíti a szerző, hogy "az ipari termelés fejlesztésének maximálisan lehetséges üteme a kívánatos". Ez a megállapítás a kérdések lavináját indítja el. Ivlaximális vagy optimális rátáról beszéljünk-e. : i tekintendő magas rátának ? Kivel az ipari fejlődés üteme a gazdasági fejlődés elért fokától függ, tehát relativ fogalom. Ha a maximális rátán nem az a lehető legnagyobb növekedési ráta értendő, amelyet olymódon érhetünk el, amit később nagyon drágán kell megfizetni, hanem a legnagyobb ráta az, amely később is állandóan növekszik és amely hosszabb időszakra számítva jelenti a leggyorsabb fejlődést, akkor nem lehet azt a növekedés maximalis rátájának, hanem csak optimális rátájának nevezni. V. A tervezés: Marx szerint terxaelési tényezőnek tekintendő a célszerű tevékenység, vagyis maga a munka, a munka tárgya és eszköze. E tényezők nélkül az anyagi termelés nem valósitható meg. Akár egy adott ggtárban, akar valamely népgazdasági ágazatban, vagy a népgazdaság egészében vizsgáljuk a termelési folyamatot, e három tényezőt mindig figyelembe kell venni. Az ipargazdaságtan elmélete szempontjából bennünket az érdekel, hogy valamely országban a tényezőknek az ipar vonatkozásában milyen a rendelkezésre álló forrása, milyen szerkezeti összetételük és milyenek a lehetőségek legkorszerűbb kombinálásukra. Erdekei bennünket e tényezők mozgása, változása, fejlődése. Ebből következik, hogy szükség van kétféle elemzésre: elemzésre statikus és dinamikus szempontból. Célszerű lenne a tananyag felépítésének megváltoztatása ilyen szempontból. Véleményünk szerint ehhez kapcsolódbatik a tervezés, amely többek között az emiitett három tényező egyesítésének eszköze. A szocialista viszonyok között a munkásokat ás a termelési eszközöket a népgazdasági terv egyesíti, amely-