Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1964. december 21. - 1. Előterjesztés az esti és levelező oktatásról. Előadó: dr. László Imre oktatási rektorhelyettes - 2. A Nemzetközi ismeretek szak tanterve. Előadó: dr. Réczei László tanszékvezető egy. tanár - 3. Egyebek

érvényesül, a középiskolákban már sokkal kevésbé és a főiskolákban még ennél is kevésbé. Ami az oktatás kérdését illeti, meg kell teremteni az összhangot az oktatás fejlesztése és a népgazdaság lehetőségei és szükségletei között. Van olyan elgondolás, hogy minden altalános iskolás végezzen középiskolát, ez azonban nincs összhangban a népgazdaság lehetőségeivel és a szükségletekkel sem. Szükség van és nem is kevés fizikai munkásokra is. Ugyancsak nincs összhangban lehetőségeinkkel és szükségleteinkkel, hogy minden szakmunkás feltétlenül szakközépiskolában nyerjen kiképzést. Ezért nagyobb mértékben kell támaszkodni az ipari tanuló képzésre, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a társadalmi igény afelé irányul, hogy kielégítsük az ipar szakmunkás szükségletet, de ugyanakkor módot adjunk arra, hogy a középiskolát is elvégezzék. Tehát az ipari tanuló képzést ugy kell megszervezni^ hogy ne zárja el az utat a középiskolai tanulmányok elől, hanem kedvezményt nyújtson ahhoz. Nem lényeges mozzanata a vitának, de egyetemi szempontból érdekes Jánosi professzor felszólalása, amelyben azt fejtette ki, hogy néha egyenesen megijeszti az, hogy mennyire ninss összhangban a felsőoktatás az élet követelményeivel. A fizika szakos tanárképzés példáját fejtette ki. Középiskolai fizikatanárokat képez az ELTE Természettudományi Kara és hatalmas követelményeket állítanak a hallgatók elé, főként matematikában és a hallgatók olyasmit tanulnak, amit nem tudnak megérteni és később semmi szükségük nem lesz rá, ugyanakkor nem marad elég idő, hogy a fő tárgyat, a fizikát megfelelően megtanulják. A tudományok fejlődése: •. i A fő kritikai megjegyzés ezzel kapcsolatban abba az irányba ment, hogy a társadalmi szükségletek és a tudományos kutatások között a kapcsolatot nem tudtuk kellő mértékben megteremteni. Elsősorban fennáll az, hogy nem a legfőbb szükséglet irányába folyik a kutatás, hanem szétforgácsolódnak a tudományos kutatások. Ennek kiküszöbölésére lett volna hivatott a távlati tudományos terv, de az egyhangú megállapítások szerint ezt a célt nem érte el, inkább katalógust jelent és nem összpontosít a legfontosabb feladatokra. Mindehhez hozzájárul, hogy a távlati tervben sok a formalizmus és megvalósításában sok a bürokratikus elem. Jíem ad eléggé választ mai életünk sok alapvető problémájára. Hogy ez igy van, visszavezethető olyasmire, mint a terméketlen spekuláció, sok kutatás nem kapcsolódik az élet problémáihoz, másrészt felületes empirizmus van, amely nem von le következtetéseket a részletkutatásokból. Felmerült a viták elhúzódása, az antimarxista nézetek elleni fellépés hiányi stb. Felmerült a tudomány irányításának elégtelensége. E tényf mindenki megállapította, a megoldási módokban azonban nem volt egységes álláspont, volt olyan nézet, hogy uj állami irányitó szervre van szükség erre a célra, volt olyan nézet is, hogy a szakmai kutatásokat a szakminiszi í ElW*.