Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. december 21. - 1. Előterjesztés az esti és levelező oktatásról. Előadó: dr. László Imre oktatási rektorhelyettes - 2. A Nemzetközi ismeretek szak tanterve. Előadó: dr. Réczei László tanszékvezető egy. tanár - 3. Egyebek
általában az értekezleten az volt a vezető hang, hogy a társadalmi tulajdon szerepének igazi megértése abban nyilvánul meg, hogy sokkal nagyobb felelősség mutatkozzék meg a társadalmi tulajdon kezelésében, mégpedig ne csak lent, hanem középen és fenn is. A marxiggtus-leninizmus és a polgári ideológia harca: Ez is sokat vitatott kérdés volt. Tudjuk - és ezt a bevezető is hangsúlyozta -, hogy az ideológiai offenziva megköveteli a marxi zmas igazságainak terjesztését, a polgári eszmék cáfolatát. Ezzel kapcsolatban több hozzászóló hangsúlyozta, hogy nincs többféle marxizmus-leninizmus, ezért nem egészséges az, hogy sok kérdésben a marxisták között elbizonytalanodás és az éberség bizonyos hiánya mutatkozik a polgári eszmék befolyásával szemben. Ugyanakkor mások azt mondták, hogy a marxizmus alkotó világnézet, nem tekinthető befejezett tanításnak, a marxisták lefobb feladata az uj kérdések megválaszolása és ez egyenrangú feladat a marxizmusleninizmus eddigi eredményeinek tanitásával. Ez az álláspont feltétlenül helyesnek látszik, de más részről sokan hangsúlyozták azt, nem helyes, ha olyan viták vannak, amelyekben hosszú ideig nincs kialakult álláspont. Ezzel szemben azt vetették fel, ha a valóság uj kérdéseit akarjuk megválaszolni, viták nélkül nem lehet eldönteni, ez magában foglalja a tévedéshez való jogot is. Általában azzal a követelménnyel léptek fel, hogy a párt és az ideológiai konferencia adjon nagyobb bátoritást uj kutatásokra, a marxizmus-leninizmus alkotó érvényesítésére. Volt olyan felszólalás - Wirth elvtárs -, hogy ideológiai életünk nem tekinthető egységesnek, nemcsak szocialista eszmék mutatkoznak meg és ezért az uj kérdések megválaszolásában sem á marxista eszmék tükröződnek, itt is el kell választani a marxista álláspontét a nem marxistától. Szirmai elvtárs zárszavában azt mondta, hogy a bátoritást az uj kérdések alkotó kutatására feltétlenül meg kell adni, ez azonban nem jelenthet összebékülést a polgári nézetekkel, szükség van ezek kritikájára és arra is, hogy a polgári nézeteket, az uj modern^nézeteket megfelelően értékeljük és elválasszukat azokat a tételeket, amely apológiát jelentenek és azokat, amelyek többé-kevésbé uj ismereteket tárnak fel. Nem szabad azpnban ugy tekinteni, hogy minden vitás, hogy nincsenek kialakult igazságok és egészen biztos, hogy a marxizmus alaptételeinek hirdetése nélkül nincs ideológiai offenziva. Ennek a problémának a vitájára <feeté4 egy konkrét kérdés még élesebben fényt dérit. Ez a kérdés az elidegenedés kérdése. Erről a témáról a Valóság inditott vitát. A polgári teoretikus ugy igyekeznek beállítani ezt a kérdést, mint központi kérdést és amely a marxizmus-leninizmusnak is központi kérdése és igyekeznek bebizonyítani, hogy a szocializmus nemcsak hogy nem szüntette meg, hanem további forrásává vált az elidegenedésnek. Amikor ezt a kérdés kutatjuk és vitát folytatunk, ne»jabból kell kiindulni, hogy az elidegenedés^forrása az osztályharc, fctefeát az osztályharc megszüntetése az" elidegenedés ellen ható erő ás másrészt az elidegenedés másik forrása a munkamegosztás, amely fennáll a
