Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1965. május 3. - 1. Egy tanári és docensi pályázatok elbírálása. Előadó: dr. Kovács Károly adjunktus, a Szem. Csop. vezetője - 2. A nappali, az esti és levelező tagozat operatív tanterve az 1965/66. tanévre. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 3. A szakmai /termelési / gyakorlatok helye oktatásunkban. Előadó: dr. Szanyi Jenő docens, a Kereskedelmi Kar dékánja - 4. Egyebek

-loA munkán keresztül történő nevelés rendkivül fontos. A munkaerkölcs nálunk meglehetősen alacsony szinvonalu, de ez nem lokális jellegű dolog. Egy közepes képességű hallgató közpes munkateljesítménnyel diplomát szerezhet és általában az elhelyezéseknél a diploma minősége nem játszik lényeges szerepet. Ez az egészségtelen helyzet"egy csomó célkitűzés megvalósítását nagymértékben neheziti, például azt, hogy a nevelőmunka súlypontja a tehetségesebb hallgatókkal való foglalkozás legyén. Ilyen munkaerkölcs mellett ez igen nehéz. Érdemes volna ennek a kérdésnek a hátterét megvizsgálni, mert nemcsak egyéni ráhatással lehet ezen segiteni. Többek között meg kell emliteni a felvételi rendszer hibáit. Ettől azt várják, hogy végleges szűrés legyen, márpedig ez legfeljebb mint első szűrés jöhet számitásba. Véleménye szerint a sporton keresztül történő nevelésnek sokkal nagyobb szerepe volna, mint amit eddig ennek tulajdonítanak. ííem a versenyszerű sportra gondol, hanem a kie^észitő sportolásra, természetesen ehhez megfelelő lehetőségek megteremtése lenne szükséges. A matematika oktatással kapcsolatban elhangzott az a vélemény, hogy szükség van arra, hogy fokozottabban igazodjék a közgazdászképzés igényeihez. Ezzel egyetért, de a megfogalmazást kissé asszimetrikusnak tartja, inkább hangsúlyozni kellene á fordítottját, hogy most már a közgazdászok is igazodjanak kissé a matematikához. R é c z e i László: Egyetért azokkal, akik egy felmérést tartanák szükségesnek a hallgatók között, nemcsak abból a célból, hogy megismerjék őket, hanem azért is, hogy lássuk, milyen ellenhatásokkal szemben kell elérni a nevelési cébkat. Nem tudjuk, hogy ez az ellenhatás milyen mértékben jön a kapitalista világból, a szocialista országok közötti ellentmondásokból, a hazai nehézségekből, a családi körből, az Egyetemből, a tananyagokból következően, a tanár személyében rejlő fogyatékosságok miatt stb. Nem lehet a KISZ-" állandóan felelőssé tenni, mert a KISZ nem lehet fejlettebb mint azok, akik alkotják. A KISZ nem az egyetlen közösség, amelyben nevelőhatás kell iiogy érvényesüljön, sókkal többet vannak együtt a hallgatók szemináriumokban, előadásokon, a kollégiumban, mint KISZ-formációkban. Amellett, hogy rendkivül dicsérendő munkát végzett a bizottság? egyetért azzal, ho^y az előterjesztés megérdemli, hogy szélesebb iörben váljék ismertté, hiányzik azonban felőle annak dialektikája, hogy milyen ellenhatások ellenében kell nevelni. Egy kissé az Egyetem burájába helyezi a diákokat és nem az élet sokoldalúságának tekintetbe vételével tárgyalja a kérdéseket. Az általános- és középiskola nem neveli a tanulókat elég hatékonyan a hazafigágra, ezt is tekintetbe kell venni. Amig nem mérjük fel g pontosan, miről van szó, nem tudunk megfelelő javaslatokat sem tenni etekintetben.