Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1965. május 3. - 1. Egy tanári és docensi pályázatok elbírálása. Előadó: dr. Kovács Károly adjunktus, a Szem. Csop. vezetője - 2. A nappali, az esti és levelező tagozat operatív tanterve az 1965/66. tanévre. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 3. A szakmai /termelési / gyakorlatok helye oktatásunkban. Előadó: dr. Szanyi Jenő docens, a Kereskedelmi Kar dékánja - 4. Egyebek

-2B e d 5 Gyula: Szép elvtárs kérdééére: nem azt érti e megjegyzés alatt a bizottság, hogy feltétlenül több matematikát kell tani tani, hanem foként a hallgatók oldaláról, de bizonyos tanszékek részéről is gyakran hallgató olyan vélemény, hogy nem pontosan azt a matematikát kapják a hallgatók, amit a szakma igényel. Konkrét javaslatot nem tudtak tenni a bizottság tagjai. Farkas elvtársnak: A bizottság tagjai főként aktivistákkal beszéltek, hogy pontosan az egyes elvtársak mennyi hallgatóval foglalkoztak, nem tudja. Ezen kivül rendelkezésére bocsátották a bizottság tagjainak az elmúlt két évbői azokat az anyagokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül a nevelés kérdéseivel foglalkoztak. Nem az egész kulturmunka irányítására gondoltak a 2o. pontban foglaltakkal kapcsolatban, hanem a speciális érdeklődés kielégítésére hivatott kulturbizottságra. Lehet, hogy ez felesleges, ezt meg kell gondolni. Szabó Kálmán: Az anyag szinvoaalas, sokoldalúan kidolgozott tanulmány, jobb volna azonban, ha összefogottabb Tartalminak jónak tartja, de vita szempontjából a forma \ nem megfelelő. Az előterjesztés fő mondanivalójával egyetért, de néhány megjegyzése van. Az 5-6. oldalon szerepel, hogy az előadásokban, szemináriumokon negativ kritikai hang uralkodik el és az eredmények kidomboritása háttérbe szorul. Ezzel egyetértek, de ha ezt ilyen általánosságban mondjuk ki, ebből nem minden esetben származik jó. Történelmileg és konkrétebben kellem felvetni ezt a kérdést, 1956 előtt nem beszéltünk a negatívumokról, utána pedig túlságosan is kifejlődött a negativ birálat. Ebben szükségszerűséget is kell látni, hogy ilyen periódus volt. A kérdés ugy merül fel, hogy hol van olyan helyzet, ahol ezt a hangsúlyt vissza kell forditani amellett, hogy a fogyatékosságokról is beszélünk. Vannak jelenségek, amelyeknél nem lehet nem beszélni a negatívumokról, pl. a mechanizmus kérdésénél. Egyetért azzal, I hogy a hallgatók kritikai érzékének fejlesztésére kell törekedni, ehhez olyan módszert kell alkalmazni, amely nem tagadja a valóság pozitívumait csak azért, hogy kritizálni lehessen. Ugyanez vonatkozik a polgári közgazdászoktól val< átvételre is. Nincs meggyőződve arról, hogy a polgári közgazdasági elméletek vizsgálatánál tulhangsulyozzuk, mit lehet átvenni. Messze vagyunk attól, hogy tudjuk, mit lehet átvenni. Természetesen elvileg birálni kell ezeket az elméleteket, de minden esetben nem lehet kimondani azt, hogy ez másodrendű szempont, mert átestünk a ló másik oldalára, ez sem lenne helyes. Találkozhatunk olyan polgári elméletekkel, amelyekről az derül ki, hogy valójában az a