Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1965. május 3. - 1. Egy tanári és docensi pályázatok elbírálása. Előadó: dr. Kovács Károly adjunktus, a Szem. Csop. vezetője - 2. A nappali, az esti és levelező tagozat operatív tanterve az 1965/66. tanévre. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 3. A szakmai /termelési / gyakorlatok helye oktatásunkban. Előadó: dr. Szanyi Jenő docens, a Kereskedelmi Kar dékánja - 4. Egyebek

V - 3 Tapasztalataink szerint a hallgatók kiválogatása általában körültekintően történt, tehát a külföldi üzemi gyakorlatokhoz a személyi feltételek megfelelőek voltak. Mégis tény, hogy az un. nem nyelvigényes szakokról külföldi termelési gyakorlaton résztvevő hallgatók kevesebb tapasztalatot szerezhettek, mint az itthon maradottak, mert nyelvismeret hiányában alig volt 'lehetőség egyénekre szabott feladatok kijelölésére. így pl. az agrár szakon és a belkereskedelmi szakon, de más szakokon is, csak csoportos külföldi gyakorlatot szervezhettünk. A kisérő tanárok töltötték be a tolmács szerepét. Az oktatókat nagymérték ben igénybevette a partner főiskolák hallgatóinak magyarországi instruálása is. A körülményeket figyelembevéve a külföldön lebonyolított üzemi gyakorlatok inkább a tanulmányutak igen hasznos és fontos funkcióit, mintsem az üzemi gyakorlatoknak szánt feladatokat töltötték be, illetőleg valósították meg. További problémát jelentett és jelent, hogy az egyetemünkön tanuló külföldi diákok részér

e üzemi gyakorlatokat csak kivételes esetben szerveztünk. Ebből á szempontból a görög és a bulgár nemzetiségű hallgatók kivételt képeznek, mert részükre vagy Magyarországon, vagy hazájukban szerveztünk termelési gyakorlatokat. Az üzemi gyakorlatok lebonyolításának anyagi feltétele általában biztosított volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy vidéken üzemi gya korlatot teljesítő hallgatók rosszabb körülmények között végezhették feladataikat. Távolról sem kedvező a helyzet ilyen szempontból a külföldi termelési gyakorlatoknál. A hallgatók részére bizonyos anyagi eszközök mozgósíthatók voltak, ennek ellenére az mind a hallgatók, mind az oktatók jelentős anyagi megterhelésével járt. Az oktatók ezen túlmenően az üzemi gyakorlatok idejére szabadságuk egy részét kénytelenek voltak igénybevenni, amit a következők években aligha tudnak vállalni. Összefoglalva: egyetemünk üzemi gyakorlati rendszere éppen a gyakorlatra fordított kevés idő miatt csak részben biztosította hallgatóinknak a közgazdász szakmára való gyakorlati előkészítését, gyakorlati tapasztalatok megszerzését. Az időtényező mellett gyakorlati rendszerünk hatékonysága sem volt kielégítő, még a szűkre szabott lehetőségeinket sem használtuk ki megfelelően. Az egyetemi oktatásban a tárgyak egymásra épülése tekintetébon sokat-tettünk, de az oktatás és a gyakorlat logikus Összhangjának biztosítása még kívánnivalót hagy maga után. II. Az egyetemi reform nyújtotta keretek. Az üzemi gyakorlatok terén fentiekben említett anomáliákat lett volna hivatva kiküszöbölni és a gyakorlattal való kapcsolat megerősítését célozta a korábban elképzelt 9. és 10. félévre tervezett többhónapos üzemi gyakorlati rendszer. Az egyetem szorgalmi idejének 4 évben történt- megállapítása ezt az elképzelést keresztül húzta.