Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. február 10. - 1. Az Egyetemen folyó matematikai oktatás helyzete. Előadó: Dr. Szép Jenő egy. tanár - 2. Egyéb
-17na Elnök: líéhány észrevétel: sok vonatkozásban lényegében egyetért Bod elvtárssal. Amikor felvetette azt a kérdést, hogy a matematikai alapképzés itt javasolt rendjének újólagos megvizsgálása, illetve a közgazdasági alapkézés színvonalának emelése igen fontos feladat, nem azt az álláspontját kérdőjelezte meg a bizottságnak, hogy szükség van ezekre az ágakra - lineáris algebra, analízis, valószinüségszámitás - hanem arra utalt, hogy ezekből mennyit és hogyan oktassa a Tanszék. Teljesen egyetért azzal, hogy az alkalmazásokat széles értelemben adni az I. évben a matematika oktatás keretében meib lehet, de lehet előrehaladni már az alapképzésnél a közgazdasági szemlélet felé, a közgazdasági példák alkalmazása felé. Nem arra gondol, hogy az anyag leadása után mondják meg, milyen lehetőség nyilik a felhasználásra, ez ugyan nem árt, de sokat nem is használ, azonban már magának a matematikai alapképzésnek közgazdasági megközelítése az Egyetem igényeihez való idomulást jelent. Amikor matematikai alapképzésről van szó pl. fizikusoknál, kémikusoknál, nagy gondot okoz, hogy minél inkább alkalmazzák a matematikai alapképzést ahhaoz, hogy fizikusokat, kémikusokat képeznek és ennek megfelelően ez az alapképzés nagyon különbözhet felépités szempontjából attól, amit pl. tanárképzés során oktatnák. Ha a közgazdász hallgatók kezdettől fogva l.tják, hogy közgazdasági problémák matematikai megalapozásáról van szó, akkor ez sokat jelent az érdektelenség leküzdésében is. Valóban el kell ismerni a ^atematika Tanszék előrelépését az elmúlt években, azonban ez az egyik legfontosabb terület, ahol előre kell lépni. A másik fő kérdés a szaktárgyak matematizálása. Ebben a vonatkozásban ki kell emelni Vincze elvtárs javaslatát, hogy centrum, vagy nem centrum formájában, de a matematikusok vegyék fel a kapcsolatot az illető szaktanszékekkel ás olvassák el az anyagokat, vizsgálják meg ás mutassanak rá a matematika alkalmazásának lehetőségeire. Nem elég, hogy az illető szaktanszék vezetője kérje fel erre a matematikusokat. Egyelőre még komoly nehézséget jelent, hogy a szaktanszékek nem ismerik fel ezeket a lehetőságeket. A módszertan kérdésé ben, ha egy kivülálló hallgatta volna a Tanács vitáját, az lett volna az érzése, hogy az áthidalást ugy is fel lehet vetni, hogy meg kell próbálni közös nyelven beszélni közgazdászok és matematikusok között. Ez a szemléleten múlik. Ha komoly lépést tudunk tenni áthidalás vonatkozásáb ban, ez nagyon fontos lenne. Meg kell teremteni a lehetőségét a matematika alkalmazásának a gyakorlatban. Az egyik feltétel, amit meg kell teremteni, olyan közgazdászok képzése, akik alkalmazni tudják a matematikát. Gyakran emlegetjük a hallgatók előképzettségének hiányosságait, nehézségeiket a matematika tanulásában. Jó, hogy látjuk, hogy ezek a problémák más egyetemeken is fennállnak. Egyik legdöntőbb kérdés, hogy a politikai gazdaságtant és a matematikát megtanulják a hallgatók. Azonban figyelembe kell venni, hogy gyakran egyes hallgatók egyiket se tanulják a másikra való hivatkozással. Nem mindig teljesen hiteles ez a
