Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963

1963. január 4. - 1. A pénzügyi tárgyak programvitája. Előadó: Tímár Mátyás - 2. A gyakorlóiskolának az Egyetemhez kapcsolása. Előadó: Berend Iván - 3. Egyebek

-7Nem derül ki az anyagból az, hogy perspektíva alatt a sokoldalú klíringet érti-e, vagy pedig a szocialista valutáknak teljes konvertibilitását. Ha a sokoldalú klíringet érti, akkor nem kell két helyen tárgyalni a szocialista országok közötti többoldalú kiiring problematikáját. Mindkét anyag, a pénzügyek elmélete és a pénzforgalom ás hitel is tárgyalja a szocialista országok közötti multilateriális kiiring bevezetését. A két anyag között átfedés tapasztalható, amelyet ki kell küszöbölni. A pénzügyek elmélete anyag 8. pontja a konvertibilitásától megfosztott valutáról beszél. Ehelyett inkább konvertibilitásában korlátozott valutáról kellene szólni. Az anyag a nemzetközi kapcsolatok és devizapolitika részben foglalkozik a valutáris integráció és a multilaterális elszámolások kérdéseivel. Egyelőre valutáris integráció tőkés országok között van, ha az anyag a valuták átválthatóságának megvalósítását érti, erre nem lehet azt mondani, hogy ea valutáris integráció. Ugyanebben a részben szerepel az értékállóságot alátámasztó nemzetközi intézmények kifejezés is. Sejti, hogy milyen intézményekről van szó, azonban rámutat, a megfogalmazásból nem derül ki pontosan, hogy a pénz belső értékállandóságára gondolnak-e vagy pedig az árfolyam stabilitására és a fizetési mérleg kiegyensúlyozottságának biztosítására. Véleménye szerint az anyag a programon belül a többi részhez, viszonyítva igen nagy teret szentel a szocialista országok közötti sokoldalú klíringnek. Az anyag a strukturális adósok létrejöttének lehetőségéről és a kommunizmusba való egyszerre eljutás elméletéről beszél. A sokoldalú kliringen belül keletkező tartós eladósodás és tartós hitelezés problémát nem szabad összekapcsolni a kommunizmusba való egyszerre eljutás elméletével. Az más kérdés, hogy a gazdaságilag erősebb országok nyújtsanak segítséget a gazdaságilag gyengébbeknek. Elképzelhető, hogy gazdaságilag fejletlenebb országok válnak strukturálisan hitelezőkké és ez már kevésbé kapcsolható össze a kommunizmusba való egyszerre eljutás elméletével. I-I a á s z Árpád megállapítja, hogy a pénzügyek elmélete c. anyagban komoly átfedések vannak a politikai gazdaságtannal. Az anyag külön tárgyalja az imperializmust, ugyanakkor az imperializmus témakörébe tartozó számos kérdés már a kapitalizmusnál kerül tárgyalásra. Az infláció és a stabilizáció témája erős átfedési veszélyt rejt magában a nemzetközi politikai és gazdasági kérdések tárggyal. B e r e i Andor általában jónak tartja a programot önmagában véve. Ha pl. egy pénzügyi főiskoláról volna szó, ahol más közgazdasági tárgyak nem szerepelnének a tanrendben, ezt a programot el lehetne alapként fogadni. A programnak legnagyobb baja az, hogy alig lehet olyan mondatokat találni benne, amelyeket nem lehet az Egyetem különböző tárgyainak programjaiban fellelni. Nagy az átfedés a politikai gazdaságtannal, a nemzetközi politikai és gazdasági kérdések tárggyal, sőt magán a