Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963
1963. április 26. - 1. A VIII. kongresszus anyaga feldolgozásának tapasztalatai. Előadók: László Imre és Pach Zsigmond Pál - 2. Javaslat az Egyetem szervezeti felépítésének megjavítására. Előadó: Berei Andor - 3. Egyéb
-loA kérdéscsoporttal kapcsolatban felmerült a politechnikai oktatás ügye is. Voltak olyanok, akik nem értenek egyet ezzel. ítéletüket főleg arra alapozták, hogy sok iskolában ennek nincsenek meg az előfeltételei, illetve nincsenek megfelelően felkészülve rá. 4. tém a: A nemzetközi helyzet, a nemzetközi munkásmozgalom ujabb fejleményei. Ugyancsak nagy volt az aktivitás a külpolitika, valamint a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseivel foglalkozó szemináriumokon. A hallgatók egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy a pártok közötti nyilt vita nem helyes. A legtöbb csoportban különösen élénk viták alakultak ki az SZKP és a KKP közötti nézeteltérésről. Általában szeretnék, ha rendöződne a viszony. Amellett tisztábban is szeretnének látni a nézeteltérésekben. Voltak azonban olyanok is, akik kifejtették, hogy a szovjet és kinai álláspontok között olyan mély különbségek vannak, hogy egyelőre azok megoldása nem lehetséges. ^ Egyesek szerint Kina háborút akar, fegyveres forradalmat, elveti a békeharcot, indokolatlanul megtámadta Indiát, védelmezi a személyi kultuszt. Más hallgatók ugy vélik, hogy a kinai-szovjet vita a két ország vezetői közti személyes érdekellentéten alapszik. Több hallgató szerint az SZKP és a KKP véleményeltérésének alapja az, hogy a KKP nem ismeri el a politikai kompromisszumok szükségességét a nemzetközi politikában. Vagy azt mondják, hogy a KKP nem akar leszámolni a személyi kultusz káros hatásaival. A vita élesedéséért hibáztatják egyrészt a Szovjetuniót, mert Hruscsov elvtárs beszédeiben nem mindig ütött meg méltányos hangot Kinával kapcsolatban. Egyértelműen helyeslik, hogy a levélben a Szovjetunió részéről megnyilvánult a megváltozott hang. Másfelől hibáztatják Kinát is, mert a kinaiak nem fejtik ki világosan álláspontjukat, túlságosan rövidek a nyilatkozataik és azokból ne- a héz megállapítani, mit is akarnak tulajdonképpen. A szovjet-kinai* levélváltást jó jelnek tartják. A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban több" hallgató félelmének^ adott kifejezést, hogy az imperialista agresszióra való törekvés a szocialista országok mindennemű békés politikája ellenére is idővel világkatasztrófához fog vezetni. Más hallgatók kételkedéssel fogadták a teljes leszerelésre vonatkozó törekvések sikerének lehetőségát. Többen a Szovjetuniót hibáztatják azért, hogy még mindig nem jött létre megegyezés az atomfegyver kisérletek betiltásában. Többen a berlini kérdésben nem látják tisztán, miért szükséges, vagy miért annyira sürgős a berlini kérdés megoldása. Néhány hallgató véleménye szerint azért nincs forradalmi helyzet a legfejlettebb tőkés országokban, mert magasabb életszinvonalat biztosítanak a munkásosztálynak. A tőkés konjunktúrát folyamatosnak tartják a jövőre vonatkozólag. Itt sikerült bizonyítani a prosperitás relativitását és átmeneti jellegét.
