Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962

1961. október 31. - 1. Jelentés a Koordinációs Bizottság munkájáról. Előadó: Dr. László Imre - 2. A tananyagok korszerűsítésének terve 1961/62-re. Előadó: Háy László

az óraszám belefér, a mostani tananyag azonban nem fér bele. Ez a pont esetleg módosítható azzal, hogy a nemzetközi kérdések oktatása a IV. évfolyamra átnyúlhat, I/®. pont. 011 é Lajos véleménye Sk-erin'; ebben a pontban két dolog keveredik ey/mással. A gazdaságtörténeti oktatás rövidítése minden valózzíríis 'g "fiZeri: t a- t jelenti, hogy a tananyag terjedelmét keli csökkenteni. Ha pedig tárgykoncentrációról beszélünk, ez annyit jelent, hogy lényegiben érintetlenül marad az eddigi ismeretanyag, csupán azt magasabb óraszámmal, jobb i d ~k1hasá1ássa1, rövidebb id5 alatt kell oktatni. Az ipari szakbizottságban kifejezettén ugy merült fel a gazdaságtörténeti oktatás problémája, hogy a tananyag terjedelmét kell csökkenteni, nem pedig csupán a 3 féléves oktatást kell két félévre koncentrálni. Hangsúlyozza, hogy nem a perspektivikus tananyag kialakulása után kell a gazdaságtörténeti oktatás rövidiÉésének problémáját elővenni, hanem éppen forditva: megadott terjedelemhez kell a perspektivikus tananyagot kialakitani. W i 1 c s e k Jenő csatlakozik Ollé elvtárs gondolatához. Az ipari szakbizottság véleményét toLmácaolja, amikor a gazdaságtörténeti tananyag tartalmi csökkentésének szükségességét hangsúlyozza, nemcsak két félévre való koncentrálását. Amennyiben olyan elképzelés volna, hogy az ujabbkor!, sőt a legujabbkori gazdaságtörténet kei'ülne eresebb mértékben oktatásra, ezzel nem értene egyet, mert ez véleménye szerint igen nagy átfedésekhez vezet. ílképzelhetetlennek tartja, hogy a népgahdaság ter- . vezését oktatni lehet anélkül pl., hogy ezen belül ne elemezze a Tanszék az elmúlt időszakot, ne adjon erről történeti áttekintést. A gazdaságtörténeti oktatásnak abból kellene kiindulnia, hegy olyan idoszakot fogjon át, ahol bizonyos történelmi távlat már van. Ami a felszabadulás után történt, annak oktatása szorosan kapcsolódik az ágazati gazdaságtanok oktatásához. Az ágazati gazdaságtanokat nem lehet jól tanítani akkor, ha az elmúlt időszaknak elemzését nem foglalják magukba, hangsúlyozza, hogy a gazdaságtörténetet nagyon ezükséges és hasznos studiumnak tartja, de nem látja célját, hogy feleslegesen többszörösen ugyanazt a témát oktassák a különböző tanszékek. Ha sor kerül a tananyagok csökkentesére, akkor ezt nem a politikai gazdaságtannál kell kezdeni, sőt, az a cél, hogy politikai gazdaságtanból minél többet kapjanak a hallgatók. Az első 4 félévben olyan tárgyakat kell keresni, amelyeknél veszély nélkül végre lehet hajtani a csökkentést. Véleménye szerint a gazdaságtörténet ilvan tárgy, mert a későbbi tanulmányok során nagyon jól be lehet hozni azt a látszólagos hiányt, amely a le -ujabb idők gazdaságtörténetének nem-ismertetéséből adódna. B i k i c. s István véleménye szerint szakonként differenciáltan lehetne oktatni a gazdaságtörténetet, ugy, ahogyan ab a technológia oktat sánál is történik. Elnök ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a korábbi viták során olyan elgondolás alakult ki, hogy a szaktárgyak tematika szerint oktassanak és a tematika szerint oktathatnak történetileg, a gazdaságtörténet pedig az egész gazdaságpolitikát egy időszakra