Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. január 23. - 1. Az SZKP XXII. kongresszusa anyaga feldolgozásának tapasztalatai
is éppen ez időben vele részletesebben foglalkoztak. Az igy felszabaduló időt itt az első és harmadik téma között osztották fel. A hallgatók jól megértettek, hogy ugy a termelőerőknek, mint a termelési viszonyoknak jelentős fejlődésen kell keresztülmenniök a kommunizmusba való átmenet idején. A mezőgazdasági termelés teljes fejlődésével kapcsolatban nagyobb számban merültök folszinro olyan álláspontok, amelyek a mezőgazdasági termelés sajátosságaira hivatkozva erősobb kétkedést juttattak kifejezésre a mezőgazdasági termelés tervezett növelésének lehetőségeivel kapcsolatban. Többhelyütt nehézséget jelentett a az.üksé jietek szerin tj _e 1oalat ás elvének érzékeltetés e és ennek gyakorlati mTgvaTositasaT Sikerült megértetni, hogy a kommunizmusra való átmenet egy egész történelmi korszakán át egymás mellett, egymást kiegészitve fog létezni, a munka szerinti ás a szükségletek szerinti elosztás elve ás gyakorlata, úgyhogy fokozatosan a termákbőség különböző területeken való megvalósulásával párhuzamosan a szükségletek szerinti elosztás fog uralkodóvá válni, A hallgatók elvileg jól értik, hogy a kommunizmusra való áttérés mennyiben feltételezi a kommunist a ombori tulajdonságok, a kommunista erkölcs uralkodóvá válását, azonban á gyakorlatban az embereket jellemző gyengeségek" miatt ezt nehezen tartják kivitelezhetőnek. Többen némi cinizmussal beszéltek arról, hogy ezek az/'emberi gyengeségek 5 1 nem minden vonatkozásban teszik lehetővé a kapitalista módszerek kiiktatását, a szocializmus és a kommunizmus épitésének politikai és gazdasági gyakorlatából. A termelési,., illetve tulajdonviszonyok változásai a kolhoz tulajdonnak az össznépi tulajdon szinvonalához való közelítése az elosztási viszonyok fejlődése a kolhozokban, a város ás a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényegos különbségek megszüntetésének utjai és módozatai ugyancsak jelentős vitatémák yoTtük*- . " A legtöbb vita, a legtöbb problematikus kérdés a harmadik szemináriumon merült fel, elsősorban a személyi kultusz kérdéseivel kapdsolatosan. A szemináriumvezetőknek gondot okozott, hogy e kérdésen túlmenően a, párt és az' állam kérdésében megfogalmazott állásfoglalás legfontosabb vonásait az idő rövidsége miatt miként dolgozzák fel. A személyi kult usszal összefüggő törvénysértések tényeinok nyilt feltárását és eíitélesot a hallgatók zömmel helyeselték, 'azonban nagyon sok csoportban felszínre kerültek olyan nézetek is, amelyek^'ezek nyilt feltárását helytelenítették, illetve Sztálin személyének a kongresszuson elhangzott értékelésével, mint egyoldalú és túlzó bírálattal nem értettek egyet. Több kérdésfelvetésből olyan ki nem mondott állásfoglalás létezésere lehet következtetni, ame lyek a" szociálist^ •társadalmi rendszer lényegéből , Jk gazdasági, társadalmi ás állami elet irányításának elveiből mintegy elkerülhetetlenségként vezeti lo a személyi kultusz létezését.
