Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. január 23. - 1. Az SZKP XXII. kongresszusa anyaga feldolgozásának tapasztalatai
7 FF Nem ért egyet azokkal, akik szerint a személyi kultusszalkapósolatos kérdéseket nem kell központi kérdésekként kezelni. Ez' struccpolitika lenne, hiszen az oktatókat és a hallgatókat is érdeklik ezek a kérdések. Világos, hogy a XXII. kongresszus központi kérdése a kommunizmus épitése volt, ezzel a problémával azonban már három alkalommal foglalkoztak a hallgatók szemináriumokon, ugyanakkor előreláthatólag Fock elvtárs előadása is kitér majd erre. Felveti a kérdést, nem lenne-e célszerű olyan problémákról, amelyek az Egyetemen általánosan jelentkeznek és amelyeknek a tananyagokba való beépítése szükséges, előadások alapján konferenciaszerüen vitaülést tartani? Molnár Imréné a szakszervezeti oktatás tapasztalatairól beszélve elmondja, hogy eddig nagyfokú élénkség ás aktivitás jellemezte az oktatást. Ha a döntés ugy szól, hogy konzultációs előadásokat kell a továbbiakban tartani, kéri, ho^y azokon a Szakszervezeti oktatásba bekapcsolt dolgozók is resztvehessenek. P a c h Zsigmond Pál véleménye szerint helyes lenne a kongreszszusi anyag további feldolgozása során más módszereket alkalmazni az alsóbb és ismét más módszereket a felsőbb évesek számára tartandó előadásoknál. Ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az I. évfolyamon nem lenne tul nagy hatása az egész évfolyam számára, megtartott, vagy az Egyetem ösaz-hallgatósága számára megtartott előadásnak azért, mert az I. évesek meg szükségszerűen kevesebb ismerettel rendelkeznek. Az II éveseknél helyes lenne a készüléses szemináriumos formát alkalmazni előadás helyett. A felsőbb évfolyamokon helyesebbnek- látszik előadás tartása, itt is meggondolandó azonban, hogy a II., III. és IV. évf. számára közös előadás legyen-e, mert ebben az esetben nehezen oldható meg a konzultációs. A László elvtárs által ismertetett vitás kérdések kiegészítéseképpen elmondja, hogy a hallgatók között felmerült az a kérdés is, hogyan értékelendő a Lenin halálától a XX. kongresszusig terjedő időszak az eredmények szempontjából, hogyan értékelendő a SZU. Kommunista Pártjának elvi, lenini alapon folytatott harca az antilsninista tendenciákkal szemben. Vita van a nemzet fogalma körül, az ismérvek kérdésében. Vita forog akörül, vajo^ a négy ismérven alapuló nemzet-meghatározás mennyiben alkalmazható a különböző történeti viszonyok között, és hogy van-e szükség további elméleti és tudományos tisztázásra. A szovjet történeszek határozottan rámutatnak arra, hogy az első három ismérv: a te óilet, a gazdasági élet és a kulturközösség ismérve egyre inkább háttérbe szorul a Szovjetunió^viszonyai között, lényegében a nemzeti nyelv áll fenn mint ismérv. H e r é d i István arról számol be, hogy all. évfolyamo n^ kong resszusi anyag feldolgozását vezető 17 "oktató közül ITo. 7"volt olyan, aki nem tudta eléggé elmélyíteni a Kérdéseket. Ka helytálló' az a megállapítás, nogy vitás kérdések éppen a szemináriumi feldolgozás következtében merültek fel, akkor^az a^ tapasztalat szűrhető le, hogy e kérdéseknek további elmélyítése a szemináriumvezetők felkészültségének elégtelensége miatt nem várható. A feldolgozásnak ez a módja tehát csak ismétlés lenne, éppen ezért a konzultációs előadásokat tartja megfelelőeknek.
