Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962

1962. január 23. - 1. Az SZKP XXII. kongresszusa anyaga feldolgozásának tapasztalatai

-2B e r e i Andor a III. fejezettel foglalkozva hangsúlyozza, hogy az első kérdéscsoport középpontjában a személyi kultusz problémáinak kell állniok, mert különben félő, hogy túlságosan történelmi módszerrel folytatják le a foglalkozásokat. A második kérdéscsoporttal kapcsolatban az a véleménye, hogy ha a nemzetközi kommunista mozgalom egységével általában foglalkoznak, akkor tul sok kérdést kellene megtárgyalni. E kérdéscsoportnál is meg kellene jelölni a központi kérdést, ez pedig a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésének kérdése. Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy a dogmatikus álláspont éppen a békés egymás mellett élés kérdésével kapcsolatban hogyan siklik egyre inkább bizonyos trockista módszerek és felfogások felé. Ki lehet fejteni azt is, hogy a bizalmatlanság saját erőnkben, adott esetben a szocialista világrendszer erejében, miért vezet hasonló eredményekhez, mint a trockistáknál vezetett annakidején a Szovjetunióban a győztes proletárforradalom erőinek lebecsülése, valamint hogy a szövetségesek megnyerésének kérdéseiben is vannak igen frappáns analógiák. A Szovjetunióban folyó gazdasági épités nemzetközi forradalmasitó hatásának lebecsülése ugyancsak közös vonása a trockizmusnak és a dogmatikus felfogás jelenlegi hiveinek. Rámutat, hogy helytelen kinai és albán kérdésről beszélni, ehelyett az albán pártvezetők dogmatikus, kalandor állásfoglalásáról helyesebb szólni. Meg kell gondolni, hogyan jellemezhető a kinai állásfoglalás. Nem'világos előtte, hogy a III/3. pontban jelzett előadásnak mi a célja. Ha összegező előadásnak szánják, akkor nincs szükség arra, hogy az előadást szeminárium kövesse. Berend Iván arra mutat rá, hogyha a kongresszus anyagának feldolgozása során az első kérdéscsoporton belül a személyi kultusz állana az előtérben, ez azzal a veszéllyel járhatna, hogy a hallgatók az egész XXII. kongresszust ugy fogják fel, mint amely a munkásmozgalmon belüli problémákról vitatkozott.^Hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a személyi kultusz kérdésében a^szemináriumvezetők a korábbiakhoz képest sok ujat nem is tudnának mondani. A feldolgozás további formájának a konzultációkkal egybekötött előadásokat tartja megfelelőnek. Ebben az esetben a hallgatók számára már formailag is ujat lehetne nyújtani, ugyanakkor a korábbi feldolgozáshoz képest uj, megfelelőbb tartalommal is lehetne az előadásokat megtölteni. Haász Árpád hangsúlyozza, hogy a kongresszusi anyag feldolgozása során a kongresszus óta eltelt időben bekövetkezett fejlődéssel kapcsolatos problémákat kellene elsősorban tárgyalni. Ezzel kapcsolatban rámutat, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységének tárgyalása során szükségképpen felmerül a szocialista tábor kérdése, ebben az esetben pedig nem lehet megkerülni a kinai és az albán kérdést.