Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1961. február 14. - 1. Az Iparszakot felülvizsgáló szakbizottság jelentése
- 5 hU lehet mondani, hogy a reális szükséglet végtelen. Attól függ, hogy milyen követelményeket támasztanak az iparral szemben, milyen szinvo a Ion akarják vezetni az ipart. Egy bizonyos tehetetlenségi flyfcmaték folytán eddig az ipar tudott előremenni, ha a vezetés színvonala nem is volt minden területen megölelő. Ennek az ideje azonban már lejárt, ma már szervezetten kell gondoskodni azoknak a feltételeknek a megteremtéséről, amelyeknek megvalósítása emeli a vezetés színvonalát. Ezzel kapcsolatban utal arra, hogy a népi demokráciákban egész sor uj műszaki egyetemet és főiskolát letesitenek. Foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy egyes közgazdászok nem végzettségüknek megfelelő állásban vannak. Ezzel kapcsolatban megállapítja: az ilyen közgazdászoknak kevés a számuk, másrészről pedig nem is minden esetben helyes kivenni őket bedolgozott he l/ükről, harmadsorban vannak közöttük olyanok is, akik annak idején nem szereztek maguknak olyan alapos képzettséget, hogy komolyaob beosztásba lehetne helyezni őket. Nem tartja helyes arányúnak az ipargazdaságtan! tárgyakra és a számviteli tárgyakra eső órák számát. A számviteli tárgyakra aránytalanul sok óraszám esik. Ennek csökkentése érdekében megfontolandónak tartja, nem lenne-e helyes bizonyos számviteli alapképzettséget megkívánni az Egyetemre jelentkezőkből. így az alapképzettség nyújtásával az Egyetemnek nem kellene foglalkoznia. A számviteli oktatás aranyát abból a szempontból kell mérlegelni, hogy ma már a főkönyvelők funkoiója nem az. ami közvetlenül a felszabadulás után volt, ma már sokkal inkább előtérben áll az alapos közgazdasági ismeretekkel rendelkező gazdasági vezető. 0 1 1 é Lájos szerint a 120 főa iparszakos közgazdász-igény csak minimális alsó határként fogadható el, perspektívában lényegesen e szám fölé kell emelkedni. Eltekintve attól, hogy ebben a számban nincs benne az irányitó,szervek, az intézöeek iparszakos közgazdász-igénye, a 12o fős beiskolázási létszámmal nem fedezhető az iparszakos közgazdász-szükséglet még akkor sem, ha a háy elviárs által emiitett felsőfokú közgazdasági technikumok is kibocsátanak kádxreket. Ezzel kapcsolatban ernliti meg, hogy az ^itésügyi Minisztérium megkereséssel fordult az Egyetemhez, amely szerint esztendőkön kex*esztül szinte irreális számú epitőipari közgazdászt hajlandó átvenni. Ilyen körülmények között az előterjesztésnek a specailizáció vonalán az építőipari és épitŐanyagipari téren tett javaslatai nem reálisak. Az épitőipar sokkal specifikusabb igényeket támaszt a közgazdászképzéssel kapcsolatban, mint amilyen igényekkel jelentkezik az iparon belüli különbözőség. Az épitőipar tekintetében a specializációt a jelenleginél előbb kellene megkezdeni és a specüűlizációnak az eddiginél mélyebbnek kellene lennie. A tantervi javaslattal kapcsolatban annak az észrevételének ad kií'ekezéstj hogy az nem megfelelően oldja meg a tantárgyak egymásra épülését, különösképpen a statisztikát figyelembe véve. mert a statisztikai oktatas az 5. félévben kezdődik, ugyanakkor veszi kezdetét az ipargazdaságtan! oktatás is, amely bizonyos fokig feltételezi a statisztikai ismereteket. Véleménye szerint helyes lenne felsőbb irányitó szervekhez is küldeni hallgatókat termelési gyakolrlatra.
