Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1961. április 11. - 1. Az Egyetem káderfejlesztési terve. Előadó: Dr. Varga Sándor
-7szcrvektől Egyetönünkre, többségük másodállások ás mellékfoglalkozások vállalásával, vagy gazdasági irányitószerveknél kialakított munkakapcsolat révén szerzett gyakorlati tapasztalatokat. Mig az Ipari és Kereskedelmi Kar legtöbb tanszékén a gyakorlattal való kapcsolatok az oktatók gyakorlati ismeretei lényegében megfelelőek és a feladat o téren a meglévő kapcsolatok szervezettebbé tétele, a meglévő ismeretek tervszerű gyarapitása, acfüig az Altalános Közgazdasági Karon lényegesen kedvezőtlenebb a helyzet több tanszéken. A Politikai Gazdaságtan, a Tudományos•Szocializmus, a Filozófia Tanszék oktatóinak többségénél, de más tanszékek több oktatójánál is meg kell határozni azt a módot, ahogyan a szükséges gyakorlati ismereteket megszerezhetik. Az Egyetem vezet ő-káder állományána k vizsgálata azt mutatja, hogy mint az egész közgazdaságtudományi fronton, a mi Egyetemünkön is kevés a tudományos munkában nagy tapasztalatokkal rendelkező, s ennek megfelelően a tudományok doktra, vagy kandidátusa dimet már korábban elnyert, a tanszéki munkák vezetésére, politikai és szakmai szempontból egyaránt már teljesen kész oktató. A tanszék vezetői ál1omán y összetételét az alábbiak jellemzik: jelenleg 19 tanszékünk közül 17-nek van vezetője. A 17 tanszékvezető közül 14 főállással, 3 pedig másodállásban látja el a tanszékvezetői teendőket. A 14 főállású tanszékvezető közül 6 egyetemi tanár, 7 egye-Jt, temi docens és egy adjunktus. Közülük 4 nyerte el a tudományok doktora, 5 a tudományok kandidátusa fokozatot, mig 4 tanszékvezető jelenleg még nem rendelkezik tudományos fokozattal. A 3 másodállásu tanszékvezető közül kettő egyetemi tanár, egy pedig docens, egy rendelkezik a tudományok doktora fokozattal, kettőnek pedig jelenleg még nincs tudományos fokozata. A tanszékvezetői kar összetétele nem minden tekintetben megnyugtató. Mindenekelőtt problémát jelent a másodállásu tanszékvezetők tevékenysége. Bár a másodállásu tanszékvezetők értéket munkát fejtenek ki a tanszék irányításában, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy működésűk nem teljes értékű. A másodállásu tanszékvezetők előadásokat egyáltalán nem, vary alig tartanak és kevéssé kapcsolódnak be az Egyetem előtt álló feladatok megoldásának előkészítésébe. • A főállású tanszékvezetők tekintetében több tanszékvezető igen pozitív tevékenységének kiemelése mellett rá kell mutatnunk arra, hogy egyes tanszékeink vezetésében javitásra van szükség a politikai és szakmai szinvonal tekintetében. Fenti problémák mellett arra is gondolni kell, hogy a tervidőszak végéig /1965-66/ a minden tekintetben megfelelő tanszékvezetőink egy része is kiválhat a munkából magas kora miatt.
