Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961

1961. április 11. - 1. Az Egyetem káderfejlesztési terve. Előadó: Dr. Varga Sándor

Megoldatlan probléma az Agrárgazdaságtan és a Jogi Tanszéken a tanszékvezető hiánya. A Jogi Tanszék esetében számítani lehet arra, hogy Réczei elvtárs nem túlságosan hosszú idő múlva visszatár és újra átveszi a Tanszék vezetését. Sürgős megoldást igényel az Agrárgazdaságian tanszék vezetése. Hint az előbbiekből kitűnik, a tervidőszakban jelentós erőfeszítéseket kell tenni a tanszékvezetői kar megerősítése, megszilárdítása érdekében. Ha- a jelenlegi,szakmai-politikai szempontból legjobb, legtehetségesebb oktatóink beváltják a következő években a hozzájuk fűzött reményeket, fejlődésük a várakozásnak megfelelő lesz, a tanszékvezetői problémák többségükben belső forrásokból megoldhatók. II. A káde

r fe j1 es ztág c é_

lki •tüzéjsei^Jis ut_j ai Kádermunkánk tartalmának meghatározásánál a káderfejlesztés célkitűzései és módszerei tekintetében irányadók számunkra pártunk vonatkozó utasitásai, különösen a MSZMP Politikai Bizottságának az egyetemek és főiskolák politikai és káderkérdéseiről 1958-ban hozott határozata, továbbá a Művelődésügyi Minisztériumnak az egyetemek és főiskolák kádermunkájáról 196o-ban kiadott utasítása. Az előbbi dokumentumok szellemében az Egyetemi Tanács 196o-ban adott ki irányelveket a káderraunka kérdéseiről, amelyben a helyi feltételekre konkretizálta a káderfejlesztés biztosításának módozatait. A következő célokat tűztük magunk elé: A tervidőszakban kádermunkánk központi kérdése jelenlegi oktatószemélyzetünk eszmei-politikai felkészültségének és szilárdságának fokozása, szakmai, tudományos színvonalának növelése. Biztositanunk kell oktatószemélyzetünk általános közgazdasági tájékozottságát, ideológiai felkészültségét, nyelvismeretének . a jelenleginél magasabb színvonalát. A nyelvtanulás tekintetében az a cél, hogy minél többen legalább egy idegen nyelvet boszádszintre fejlesszenek, illetve egy további uj nyelvet a szakirodalom olvasásának szintjén elsajátítsanak. Szervezetten kell gondoskodnunk oktatóink gyakorlati tapasztalatainak további bővítéséről. Súlyponti kérdésként kell kezelnünk az oktatószemélyzet tudományos fejlődését és elő kell segítenünk, hogy oktatóink jelentős számban szerezzenek tudományos fokozatot a tervidőszakban. Az oktató és tudományos munka arányát ugy kell kialakítani, hogy elsősorban az Egyetem igényei nyerjenek kielégítést. A külföldi tanulmányutak rendszerét az eddiginél tervsze übben ás hatékonyabban kell felhasználnunk. Egyetemünkön a-következő é-vekbefe törekednünk kell azoknak a tanszékeknek, tanszéki csoportoknak az a c1at bsná.l gyorsabb ütojjiü fejlesztésére - minőségi és mennyiségi szempontból egy-