Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1959. december 23. - 1. A MSZMP VII. kongresszusának határozataiból folyó teendőink. Előadó: Bedő Gyula - 2. A levelező hallgatók tananyagának problémái. Előadó: Sásdi István - 3. Jelentés a mérnök-közgazdász szak felülvizsgálatáról. Előadó: Szakasits D. György - 4. Javaslat a hiányzó szakbizottságok tagjaira. Előadók: a dékánok
non értett egyet azzal, hogy figyelmeztetést a diákbizottság előtt intéztük hozzá és csak hosszabb idő után látta be valójában a figyelmeztetés jogosultságát. Hárs elvtársnak az elkövetkezendő időkben arra kell törekednie, hogy a diákbizottságra támaszkodva ismét helyes vezetési elveket valósítson meg és ezen keresztül nyerje vissza a diákotthon lakóinak teljes bizalmát. Mindezek figyelembevételével ugy ítéljük meg, hogy Kárs elvtárs alkalmas arra, hogy jó diákotthoni, illetőleg kollégiumi igazgató legyen. Munkájában következetes, lelkes, politikailag szilárd, önálló gondolkodású, jól együttműködve lehet vele dolgozni és igy minden támogatást mog kell adni számára a továbbiakban. Tükör Jánosné 1953. tavaszán került a Rudas László utcai leány-diákotthon elére. Korábban általános iskolában tanitott. Tükör Jánosné az eddigiek során nem bizonyította még be alkalmasságát erre a pozicióra. Ebben külső körülmények is közrejátszottak. A hallgatók mély szimpátiával vették körül Kollarik elvtársnőt, a korábbi igazgatót, aki az igazgatói tiaztségtől való megválása után is a diákotthonban lakott és emiatt az uj igazgatónőt eleve fenntartással fogadták. Mindegek hatására randlcivül feszült légkörbon, nehéz körülmények között vette át a diákotthon vezetését. 0 maga is igen nehezen oldódott feé és még ma som mondhatjuk, hogy közelkerült volna a hallgatókhoz. Az elmúlt év során kölcsönös bizalmatlanság volt tapasztalható az igazgató és a diái bizottság, az igazgató és a diákotthon lakói között. Mérgezte a égkört az is, hogy komoly nézeteltérései voltak az igazgatónak a eiákotthon gondnokával. Az igazgatónő nevelési módszereit merevség, magatartását sértődékonység jellemezte és az eddigiek során meglátszott munkáján, hogy azt ilyen körülmények között nen szivesen végzi. Munkáját erős hullámzás jellemzi, amelyben voltak fellendülések, amikor ugy látszott, hogy kedvvel ás szivesen végzi és ekkor el is árt bizonyos rész-eredményeket. A most megindult félévben már több támogatást kap a diákbizottságtól és ez már is komoly mértékben érezteti hatását a diákotthon életében. Az igazgatónő már kritikus szommel nézi eddig végzett munkáját, pontosabban látja a megoldandó föladatokat, tár még mindig hibája, hogy csak a hallgatók szűk körár.o támaszkodik, a diákbizottság pedig igyek szik több segítséget nyújtani munkájához. Mindezek a jelenségek bizonyos reménységre jogosítanak fel. Megítélésünk szerint a félév során kell bebizonyítania az igazgatónőnek, hogy alkalmas a jövőben Egyetemünk leány-diákotthonának vezetésére. ^ágelmayor István tanársegéd volt a Veres Pálné utcai diákotthon igazgatója, azonban az elmúlt félévben - miután függetlenített aspiráns lett - társadalmi munkában intézte a dolgokat. ^unkáját odaadással, lelkesen ás jól vá.ezte, a diákbizottság raindonben támogatta őt, közel tudott férkőzni a hallgatókhoz és élvezte bizalmukat. Ténylegesen kevesebb munkájába került a^diákotthon vezetése, mint a másik két igazgatónak, mégis igen szép eredményeket ert el s ami azzal magyarázható, hogy erős, jól dolgozó diákbizottságra támaszkodhatott. Ezzel megtalálta azt a helyes vezetési módszert, amelyben kibontakozhat a hallgatók kezdeményezése és ez vezet a tényleges diákönkormányzathoz.
