Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1959. november 24. - 1. Egyetemünkre való jelentkezés előmozdításának tervezete - 2. A szakok, illetve tanszékek vizsgálatára alakuló szakbizottságok munkaprogramja - 3. A felsőoktatás továbbfejlesztésének fő kérdései - 4. A disszertációk megírására szolgáló tanulmányi szabadságok 1960 első félévében

Ugyanakkor sok váll 1 t, kooperatív mezőgazdaság és épitkezéai objektum hiányát érzi, a magasabb általánosirányú ós műszaki képzettséggel rendelkező dolgozóknak, akikkel emelhetné a munka termelékenységét, csökkenthetné n t rmelés önköltségét és javíthatná annak minőségét. A dolgozók jelentős részének elégtelen általános képzettsége és alacsony termelési kvalifikációja megnehezíti a technika elsajátítását, korlátozza annak lehetőségeithogy bátran alkalmazzuk a gyakorlatban a tudotoány és a. technika. 1 egujabb vívmányait és akadályozza .a magasnbbfokú kultura bevezet isét n tor; ölésbe. Még nem sikerűit teljes mértékben leküzdeniök az általános és a szakképzésnek .n múltból öröKölt elválasztását és egymással szembehelyezésot^ aminek alapvető oka a kopitollzmusban az intellektuális és a fizikai munka .él ;s szétválasztása és szomftehely ezése. A 3KP^Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak 1957. julius 1-én kelt és a közoktat is további fojl )szteséről szóló rendelkezésével megtörtónt az első lépés annak érdekében, hogy leküzdjvtk az iskolának az élettől való elszakította igát. Ennek a renddlkezésnek a végrehajtása során sok tekintetben javült az oktat ási munka, megnyíltak kísérleti, politechnikai iskolák. Ezzel nzanban nem oldódott meg az ifjúság általános és szakmai képzése összeegyeztetésének a kérdése, sem az oktatás és a termelő munka egységének n kérdése, hogy t.i. minden ifjú a középfokú k'pe• sitéssel együtt meghatározott azakm.it is nyerjen a népgazdaa ig ós a kultura valamennyi ágéban. 4. A felsőfokú tanintézetek munkájának legfőbb hiányossága: a termeléssel való laza kancsó! tuk. A hallgatók oktatása nagy mértékben könyvizü, elméleti és ölsz kadt a gyakorlattól. A hallgatók nem nyernek elég munkakés zs -get. Nem s3vérzik meg a. szükséges termelési tapasztalatit, nem szoknék hozzá az Önálló inunkéhoz. T«hb szakban éatantárgyban nem tanítják a tudomány és a technika legujabb eredményeit. A tananyag zsúfolva van fölösleges részletkérdésekkel és idejétmúlt tételekkel, amelyek elvesztették jelentőségüket. A felsőfokú tanintézetekben fontos t ontárgyak és-tudo«4m iny .k non kerülnek előadásra annak ellenére, hogá? jövőjük van. A kiképzett mérnök-technikus káderek azima nem elégíti ki népgazdaságunk állandó növekvő szükségleteit. . Nagy fogy .tékoss igűk t .paszt alhatók a levelező oktatásban, amelyre egyesek helytelenül ugy tekintenek, mint valamiféle másodrendű és a rendes oktatással nem egyenrangú oktatásra. A tudományos kutat ónunk- ?, felsőfokú tanintézetekben szintén elmaradt a szocialista,éoités és az élet követelményei mögött; nem segiti elő kellőképpen a gyakori tat. 5. Közoktatási ronsz erünk alapvető átalakít is inak a szükségesssóge még sürgetőbbé vilik, ha t ekintetbe vesszük az országunk fejlődésének uj szakasz iban felmerülő szükségleteket. A népgazdaság fejlődésének uj 1 ndületex igen élesen veti fel a kérdést a tanulók t raelési oktat is iról, a politechnikai látókörük kialakításáról, v lamint a mérnök-technikus és jgyéb káderek képzésének kiszélesítéséről. A szocialista épités és a rohanos technikai előhaladna megköveteli a Munkásosztálytól, a termelőszövetkezeti parasztoktól, a népi értelmiségéi is az égisz ifjúságtól, hogy állandóan növeljék képzettségüket technikai ismereteiket és kommunista öntudatukat.