Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. április 6. - 1. Az Egyetemünkön folyó szeminárium oktatás egyes kérdései. Előadó: Dr. Pach Zsigmond Pál - 2. Az 1959/60. tanév tanterve javaslata a délelőtti hallgatókra vonatkozólag. Előadó: Deák Károlyné - 3. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsulásával kapcsolatos egyetemi feladataink. Előadó: Bognár József - 4. Egyebek

-6ío3 Wilcsek elvtárs: Egyetértek Pach elvtárs által leírtakkal, mégis azthiszem, nem"általánosíthatók a javaslatok. Felveti, hogy a szemináriumi téma szorosan kapcsolódjék az oktatók tudományos munkájához. Olyan esetben, amikor egy szemináriumi csoportról van szó, el tudom ezt képzelni. Amikor azonban a tanszék 3-4 csoportnak tart szemináriumot, akk&r azt jelentené, hogy a tanszék minden oktatója lényegében ugyanazzal a kérdéssel foglalkozzék. Olyan tanszékkel szemben lehet ezt a követelményt támasztani, amely egy csoportnak tart szemináriumot. Vitatható, mennyiben helyes e§y-egy félévben egy speciális témát kitűzni < a foglalkozás számára. Mint a tárgy válogatja. Az ágazati gazdaságtanok vonatkozásában nem lenne helyes egy szűkebb témát kiválasztani és egész félévben vinni. Egyetértek, hogy a követelményeket nem szabad olyan magasra szabni, mint a tudományos diákkörben. Az uj szemináriumi módszernek megvan az a hátránya, hogy legalábbis nálunk, nem sikerült elérni, hogy a hallgatók zömét tudjuk aktivizálni a szemináriumokon. A kijelölt előadók lelkiismeretesen felkészülnek, a zöm azonban nem vesz részt a vitában. ügy igyekeztünk ezen segiteni, hogy minden szemináriumra másokat jelöltünk ki referenseknek. Eddig nem sikerült megtaj lálni azokat a módszereket, amelyekkel megfelelően' tudtunk volna segiteni, bár javulás érezhető. Ezt a módszert célszerű továbbfejleszteni azok alapján, amiket az előterjesztés tartalmaz, de általánosítani ebben a vonatkozásban sem lehet. Megyeri elvtárs: Szakszemináriumok kérdése: nehéz megmozgatni a szeminárium zömét. Javaslom, hogy előre egy félévre adjuk meg az irodalmat, tematikát és tegyük IskstExá kötelezővé, hogy a szeminárium minden tagja referátumot dolgozzon ki, a gyengébbek esetleg koreferátumot, igy mindenki bevonható a munkába. A szakszemináriumoknál talán be lehetne vezetni az osztályozást. • Arra késztetné a hallgatókat, hogy rendszeresen dolgozzanak. A diákkörrel való kapcsolat: a referátum lehet alapja tudományos diákköri dolgozat elkészítésének anélkül, hogy az egész szemináriummal szemben magasabb követelményeket támasztanánk. Bognár elvtárs: Az aktivitást két módon lehetne biztosítani; vagy mindenkire rákerülne a sor előadás tartásában, ez esetben azonban ütköznénk a tudományos diákkörrel, ez túlmegy a szeminárium határán, a másik módszer, ami itt van javasolva, egyrészt nay gyobb témát adjunk ki, amelynek keretében résztémákat dolgoznak ki a hallgatók, az egyesíthető azzal is, hogy a szemináriumvezetők témeköréhez kapcsolódjon az anyag. A tanszéki tudományos munkatervek és a szemináriumok munkatervei között meg lehet a kapcsolatot teremteni. Eddig a szemináriumok és tudományos diákkörök között lényegében nem volt határ, ilyen módon el lehetne egymástól választani. Pach' elvtárs: Ami a szakszemináriumok és a tudományos diákkörök kapcsolatát illeti, Bognár és Háy elvtárs korrekciója világossá teszi a kérdést. > Az aktivitás kérdése: Az alsó évfolyamokon lényegében olyan prQbleipak merülnek fel, mint a középiskolában. A probléma főleg a^felso eviolyamokon, a szakszemináriumokon van. Wilcsek elvtárs azt mondta, nagyon kevéssé látja ezeknek az elveknek az altalánositási lehetőségét, éppen azért, mert 3-4 csoportról -f