Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1956
1956. április 26. - Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai egyetemünk oktató-, nevelő és tudományos munkája szempontjából
A nevelőmunkában még fontosabb, mint a tudományos publikációkban hogy éretlen,kiforratlan,esetleg érdekes, esetleg megvitatásra « érdemes tételekkel árasszuk el az önállóság nevében a fjafcal,fejletlen és tapasztalatlan egyetemi hallgatóink koponyáját. - Ami a politikai gazdaságtant még általában illeti - és ez ismét egyetemi szempontból igen fontos- az elmélet ós a gyakorlat sokszor követelt és a XX.kongresszus által nyomatékosan aláhúzott kapcsolata csak ugy valósul meg, ha egyrészt a politikai gazdaságtan a gyakorlatból, az életből merit, a tapasztalatra támaszkodik és nem spekulatív, másreszt azonban a gazdaságpolitika a politikai gazdaságtan tudományos elméletére támaszkodik. Ehelyett nálunk gyakran olyan természetellenes helyzet alakult ki, hogy számosan a pártban is, a kormánykörökben is ugy fogják fel, hogy a politikai gazdaságtan feladata a napi gazdaságpolitika magyarázgatás a részben elméleti spekuláció. Ez a politikai gazdaságtan funkciójának leszűkítését jelenti. Világos, hogy a XX.kongresszus szellemében meg kell változtatni ezeket a politikai gazdaságtan és a gazdaságpolitika viszonya között fennálló félreértéseket. Világos az is,hogy ehhez közgazdászaink nagyobb bátorsága és önállósága szükséges. 'tízek után Fogarasi Béla rektor elvíárs áttért a XX.kongresszusnak az egyetemmel kapcsolatos tanulságaira és a következőket mondottat - Annak megfelelően, hogy a XX.kongresszus megállapítása szerint a jelen időszakban a marxizmus gazdasági tanitása áll előtérben, -Hruscsov elvtárs beszélt erről- meg kell erősíteni az egyetlen magyar közgazdaságtudományi egyetemen folyó felsőfokú közgazdasági szakképzést. Ebből a célból az egyetem feladata saját hatáskörében és jelenlegi lehetőségeinek maximális kihasználásával a nlagyar viszonyoknak megfelelően alkalmazni a XX.kongresszus határozatait, különösen a nemzetközi helyzetre, a közgazdaságtanra és az ideológiai munkára vonatkozó megállapításait. Ezt az egyetem saját hatáskörében majd megoldja. Ugyanakkor célszerű lenne, ha az Egyetemi Tanács az illetékes párt-és kormányszervek figyelmét felhívná arra, hogy a közgazdászképzés megbecsülése és támogatása nem áll arányban annak népgazdasági jelentőségével és hogy ezen szükségesnek tartjuk a XX.kongresszus szellemében változtatni. -Az egyetem valamennyi tanszékén folytatott oktatómunka szempontjából központi jelentőségű a társadalmi tudományokban, a közgazdaságtudományban, a marxizmus-leninizmus oktatásában és propagandájában elterjedt dogmatizmus felszámolása. Ez a dogma-