Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1956

1956. április 26. - Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai egyetemünk oktató-, nevelő és tudományos munkája szempontjából

3 c )o filozófiai értelmében, aminek a valóság sokoldalú tanulmány025áeán kell alapulnia. Ebben nagyon jól felhasználhatjuk továbbra is a vol rarizmusnak és a szubjektivizmusnakazt a kritikáját, amelyet Sztálin adott, azonban a harcot nem rendkívül általános és a konkré tartalomtól megfosztott objektív törvényekre való hivatkozással tud juk eredményesen folytatni, hanem osakis a konkrét gazdasági tények ás összefüggések sokoldalú dialektikus elemzésének alapján állva. Bár nem féladatunk most a közgazdaságtudomány, a kutatás értékelését nyújtani, de a tudomány az oktatás alapja, ennélfogva meg ke] állapitanunk, hogy a közgazdaságtudománynak rendkívül nehézkes,lasí és nehézségeken keresztül folyó alakulása hazánkban nem egy nehézs< get okozott és talán okoz még egyetemi munkánkban is. fiemélem,hogy a XX.kongresszus felszabaditó és lelkesítő hatása alatt a közgazdaságtudomány aktivizálódása és a társadalomtudományoknak általába; alkotó szellemre való átállitésa nagy mértékben le fogja küzdeni ezeket az akadályokat. -Miután sokáig az elmélet lebecsülése volt a közgazdaságtudomány fejlődésének akadálya, az elmélet jelentőségének elvi elismerése után megindult egy időben a dogmatizálás. Ahelyett,hogy a valóság elemzése indult volna meg megfelelő széles körű vizsgála alapját, az alaptörvénybe begyömöszöltünk tényeket, amelyek abba beleillettek és kikapcsoltuk azokat, amelyek nem illettek bele. - A legutolsó időkig rosszul álltunk a kritika és önkritika tekintetében is,mind a közgazdaságtudomány, mind a gazdaságtudomány propagandája terén. Természetesen a dogmátizmus. azoknak a munkáiban nyilatkozott meg, akik dolgoznak. Aligha felel meg a kongresszus szellemének ennélfogva, ha a XX.kongresszus előtt elkészült tudományos dolgozatokat néhány héttel a kongresszus után » fölényeskedő módon a dogmatizmus bűnében elmarasztalják olyan elvtársak, akik legalább is ugyanolyan dogmatikusan és kritikálatlanr viszonyultak Sztálin ely társ közgazdasági téreleihez, mint az inkriminált disszertáns. Közgazdászaink nagy többsége azonban nem ilyen módon értelmezi a XX.kongresszus szellemét, nem aprópénzre felváltva akarja azt értékesíteni, hanem annak megfelelő módon és meg vagyok győződve arról, hogy közgazdasági kutatóink és oktatóink nagy többsége, akik már eddig is bizonyságot tettek arról, hogy képesek tudományos munkára, most önállóbban, szabadabban és bátrabban fogják tudományos munkájukat és aza azon alapuló oktató munkát végezni. Az önállóság igen fontos probléma,amelynek két oldala van.Nagyobb önállóságra van szükség egyrészt,de semmiképpen sem szabad ezt agy értelmeznünk,- és ez az egyetemi oktató-és