Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1956

1956. április 26. - Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai egyetemünk oktató-, nevelő és tudományos munkája szempontjából

- A következő területnek a dogmatizmus elleni harc főterületének kell lennie. Nagyon sok helyen nem bizonyítunk, deklarálunk anélkül, hogy felsorakoztatnánk tényeket az egyébként helyes elméleti tények érthetővé tételére. Bár a szemináriumokon k*iy*a elméiKÜ megkezdtük,még nem sikerült kialakítani olyan fejlődést,ho;y valahogy igy történjék a kérdésieltevés:tények,bizonyítékok, ellenérvek, következtetések.Ehelyett tételeket közlünk és azo] hoz néhány illusztráoiót adunk.Ha hallgatóink maguk tennék fel a kérdést minden egyes kimondott tétellel kapcsolatban:vajjon igaz-e,milyen érvekkel bizonyltjuk,milyen ellenérvek merülhetnek fel és a szemináriumi vitákban leküzdenénk ezeket az ellenérgeket ,nagyan gazdagodna oktatásunk bizonyító ereje. -Mindebből az derül ki,hogy a Karon épi>en ugy, mint az egyetem többi karán,nem élhetünk meg önálló kutatási tevéi® nység nélkül.Számunkra a leglényegesebb a magyar kérdések kutatása, feldolgozása és tanitása.Sszel összefügg a gyakorlattal való kapcsolat.Nem akarok most kitérni azokra a súlyos problémákra, amelyeket már nagyon sokszor tárgyaltunk, a tanárok leterhelésére, a gyakorlattal való kapcsolatok kiszélesítésének nehézségeire. Látni kell, hogy ha agyakorlattal való kapcaolatot kiszélesítjük, hogy egy darabig a kutató munkát még az oktató munka elé is állítjuk, akkor is ezeket a kérdéseket - a tanári fizetések, idő kérdése, a terhelés- feltétlenül megoldáshoz kell juttatnunk. Forgács Tibor felszóialisában a következőkre mutatott rá« A dogmátizmussal kapcsolatban évek óta súlyos probléma a hallgatók perspektivátlanságának kérdése. Ezt a problémát jórészt azzal intéztük el, hogy valószínűleg anyagi kérdésekről van szó, nincsenek megelégedve a fizetésekkel. Azt gondoltuk, hogy nincs alapja a perspektivátlanságnak, hiszen előttük áll a szocializmus épitése. De ezzel nem győztük meg a hallgatókat. Ennek egyik oka, hogy ugyanakkor nekünk is perspektiva gondjaink voltak. Részünre sem volt keosegtető perspektíva olyan körülmények között dolgozni, amikor -kimondva-kimondatlan- az volt a helyzet, hogy a közgazdaságtudomány továbbfejlesztése lényegében Sztálinnal lezárult, számunkra nem maradt más, mint a részletkérdés kben valamit elérni. Mi lehet a perspektiva egy tudó,