Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1956

1956. április 26. - Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai egyetemünk oktató-, nevelő és tudományos munkája szempontjából

tömeggel szemben a müveit oldalra állitják-e át, minden habozás nélkül kijelentem, hogy a "burzsoázia oldalára állok. Jppen ezért fe] merül a kérdés, miért hat a jelenlegi helyzetben olyan széles körben nemcsak a burzsoá közgazdászokra, hanem szociáldemokrata közgazdászokra is és ezen kereszt;! a tömegekre. Miért nem tudjuk ezt ellensúlyozni? Ha nem mutatjuk meg azokat a jelenségeket, amelyek a második világháború utáni kapitalizmusban végbementek é3 nem mutatjuk meg, hogy ezek a jelenségek mennyire alkalmasak átmenetileg *a megtévesztésre, az egész tétel a levegőben lóg. íiiután sem a kapitalizmus, sem a szocializmussal kapcsolatban nem tárjuk fel eléggé az eredményeket, éspedig a marxizmus-leninizmus tételeinek kifejtésénél, ugy a szemináriumokban,mint az oktatásban absztrsú tak vagyunk, nem elég me győzőek és nem is tudjuk eléggé lelkesiten: a hallgatóságot, libben látom nevelőmunkánk hiányosságának egyik fontos forrását. Maró ti Ödön annak bejelentése után, hogy az Ipari Kar vonatkozásában nem elvi, inkább gyakorlati, ezervezeti vonatkozású kérdéseket aksr felvetni, a következőket mondotta: - Az oktatás gyakorlati jellegét nemcsak az Ipari Karra, hanem az egész egyetemi oktatásra vonatkozóan akkor tudjuk fokozni, ha egyidejűleg elkerüljük a prakticizmus hibáját, rögtön kezdetben elhatároljuk magunkat minden olyan törekvéstől, amely az oktatás gyakorlatiabbá tétele óimén túlzott, helytelen szakosítás hibájába vezet. Ez a gondolat nem egészen uj a Kar munkájában. 1950-ben a szaktárgyak óraszáma 500 volt, jelenleg pedig felülmúlja az 1000 órát, - már ez az egy adat is jelzi azt a helyes törekvésünket, hogy az oktatáson belül a szaktárgyak súlyát, a gyakorlat: oktatás jelentőségét növeljük. - Ha felmerül ez a kérdés, hogyan menjünk tovább, ugy gondolom, hogy az oktatás gyakorlatiasabbá tételét elsősorban nem a gyakorlati tantárgyait óraszámának további kiszélesítésével kell elérni, bár talán a technológiai oktatás terén ez a gondolat is felmerülhet, hanem a tananyagok jellegének megváltoztatásával, színvonalának javításával, a gyakorlati tapasztalutókra való tanítással. Változatlanul alapelvnek tekintjük ennek következtében azt a meggondolást, hogy egyetlen egyetem sem képezhet kész szakemberek hanem annak ellenére, hogy törekszünk az oktatás gyakorlatiasabbá t telére, továbbra is csak a tudás alapjait adhatjuk. Ahhoz, hogy jelentős lépést tudjunk tenni, az oktatás gyakorlatiasabbá tétele ter mindezen kivül nélkülözhetetlen az előrehaladás a káderszükséglet