Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II. nos elemével. 12 1 A hosszabbik szár balra ívelve, sarló alakban zárja közre a nyílt virágot, vonalán ritmikusan váltakoznak hosszúkás levelek, termések és indák. A motívum többségét selyemfonallal hímezték, fémszállal csak pontszerűen találkozunk. A kendő az 1711-es összeírás szerint Nemes János adománya volt. Debreczeni László a részletező leírás mellett párhuzamait is említi, motívumairól vázlatot készített. 12 2 A vázlatkönyvekben még két abrosz leírásával találkozunk, amelyek közül az egyik „fél-abrosz" volt, ezt valamikor rece díszítette, két oldalát pedig rojtokkal szegélyezték. A 18. századi források mindössze egyetlen recével ékített abroszról szólnak, amelyet 1749 után adományoztak a gyülekezetnek. A másik abroszt nem sikerült a vizitációkkor jegyzett tárgyakkal azonosítani, leírása alapján akár 19. századi is lehetett. 12 3 A korabeli források tanulmányozása után elmondhatjuk, hogy a 17-18. században valamenynyi református gyülekezet rendelkezett legalább egy, de általában több rendbéli textíliával, amelyek között egyaránt voltak úrvacsorához köthető, valamint a templom berendezését díszítő darabok is. Ezek közül gyülekezetenként több is átöröklődött a 20. századra, amit Debreczeni László feljegyzései és vázlatai bizonyítanak. Napjainkra mindössze néhány gyülekezetben maradt 17-18. századi textília. Fennmaradt textíliák A református gyülekezetek használati tárgyai csaknem kivétel nélkül adományokból származnak. Legkorábbról, a 16. századból mindössze néhány tárgy maradt fenn, amelyeket ma gyűjteményekben őriznek. Valamivel több 17. századi emlékről van tudomásunk, ám a leggazdagabb megmaradt tárgyállomány a 18. századból származik. Már a korai református textília-adományok is arról tanúskodnak, hogy teljes mértékben elvetették a katolikus tárgyvilág előírásait, és a templomi berendezési tárgyakra szánt textíliák a világi használatúak mintájára készültek. A korabeli írott források, valamint a ránk maradt tárgyak is azt bizonyítják, hogy az adományok többsége lenvagy pamutvászon alapú, amelyeket rendszeresen selyemfonallal és fémszállal készült hímzéssel díszítettek. Jóval kevesebb selyem alapra készült textíliáról tudunk, bár a 18. század második felétől egyre több iparilag előállított, vásárolt keszkenővel gyarapszanak a gyülekezetek gyűjteményei. A textíliákon megjelenő motívumok szoros rokonságot mutatnak más korabeli díszítőművészeti, pl. festőasztalos mustrákkal. Szinte kizárólag növényi elemekkel találkozunk, mindenekelőtt a rendkívüli változatosságot mutató stilizált virágokkal. Ezeket a motívumokat a nyugati és keleti formavilág keveredése jellemzi, amelyek rendszeresen felbukkannak az egész Kárpátmedence területén. Funkciójukat tekintve a református gyülekezetek textíliái két nagy csoportra oszthatók: Egyik részük — abroszok, keszkenők - az úrvacsora kiszolgáltatásához kapcsolódik, míg a másik — kendők, takarók, szőnyegek —a templom berendezési tárgyaihoz köthető. Az írott forrásokban is hasonló sorrenddel találkozunk. 12 1 KükTK I. 522, 544. 12 2 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/146.: 222/55 lenvászon éneklőszék takaró, hosszoldalán két vékony szőtt piros csíkkal, végein és közepén vonalasan hímzett futódíszek (technika azonos Fráta, Vízakna stb. abroszokéival). Szakadozott, önmagából eresztett rojttal. Muzeális! 12 3 Uo. 1933/146.: 155/160fehér, ritkásan és különböző mintázattal szőtt terítő (két szél) merőjébe fehér szállal beszőtt díszítmények, szélén ritkásan szőtt szegély. Muz[eális]! 582