Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II. Abroszok Az abroszokat általában az úrvacsora kiszolgáltatásakor terítették az úrasztalára, állandó használatban rendszerint a szőnyegek, ritkábban a takarók voltak. Az abroszokat két alaptípusba sorolhatjuk. Az egyik vastagabb len- vagy pamutfonalból készül, leggyakrabban vászonkötéssel, illetve sáhos vagy barackmagos mintázattal. Az abrosznak megfelelő méretet általában két vagy három szél összeillesztéséből nyerték, a szélek találkozásánál gyakori a horgolt csipke- vagy recesáv díszítés. Előfordul az is, hogy a textíliát csipkével szegélyezték vagy kirojtozták (kat. 7., 9.). A vászonból készült szélek esetében fehér szálvonásos hímzést is találunk, szálszámolásos vagy geometrikusán stilizált növényi mintákkal (kat. 5.). Ezek a darabok rendszerint házi szövésűek, elvétve akad olyan is közöttük, amelyik hivatásos takács vagy hímző keze nyomát viseli. A másik csoportba a díszesebb kivitelezésű abroszok tartoznak. Az alkalmazott technikák alapján legelterjedtebbek a rece- és vászonmezők váltakoztatásával összeállított ún. táblás szerkezetűek (kat. 2., 4., 8.). A vászonabroszokra is hímeztek színes selyemfonallal és fémszállal növényi inspirációjú motívumokat, ezek rendszerint folytonos sávot alkotnak az oldalak mentén, hangsúlyosabb elemekkel a sarkokon. Előfordulnak még takács által szőtt lenből vagy pamutból készült damaszt^ttwzok is. Ugyancsak ritkaságszámba mennek a selyem alapú abroszok, amelyek taft, néha brokát alapját selyemfonallal és fémszállal készült hímzés, vagy korábbi textíliák darabjait felhasználó rátétes hímzés díszíti (kat. 3.). A kötetben szereplő tárgyak közül az egyik — részben — legkorábbi abrosz (kat. 1.) a dicsőszentmártoni gyülekezet tulajdona. Az úrvacsorai abroszt 12 4 (167 x 99 cm) len- (2 db: 43,5 és 44,5 cm széles) és pamutvászon (3 db: 24,5; 29,5 és 24 cm széles) sávokból állították össze. Az összeillesztésekhez vörösre színezett selyemfonalat használtak. A motívumok hímzését vörös, kék, zöld sodoratlan selyemfonal, ezüstszínű S-sodratú lyoni fémszál váltakoztatásával oldották meg. Az abroszt selyemfonalból és fémszálból sodort, hurkokkal díszített zsinór szegélyezi. Hímzett motívummal csak a sarkokon és az oldalak középtengelyében találkozunk. A feliratot az egyik hosszanti oldal mentén két díszítetlen vászonsávra hímezték. A sarkokon lévő díszítőmotívumok azonosak. A szív alakú motívum tetején virág nő ki, belsejébe szár nyúlik, amely indapár után kettéágazik. Két ága végén egy-egy levél után szegfű nyílik. A szív csúcsából is indul egyenes szár a belső felületre. Két oldalra bimbós ágat hajt, végén tulipán. A szív felületére még levél, inda és négyszirmú virág hajlik. Az oldalak közepén található motívum ugyancsak szív alakból kinövő egyenes szár, amely hamarosan két oldalágat növeszt egy-egy levéllel és szegfűvel. A tengelyt jelentő egyenes szár hasonló virágban végződik, mint amit a sarkokon láttunk, előtte indapárok és levélpár. Mindkét motívum szimmetrikus. Török hatásra az elemek színeit váltakoztatják. Többféle öltésmód jellemzi. Rajza nagyon esetlen, ami gyakorlatlan kézre vall. A kétféle alapanyag és a hímzett motívumok elrendezése arra utal, hogy a tárgy eredetileg keszkenőnek készült valamikor a 17-18. század fordulóján. Később azt három sávra hasították, hogy újabb darabokkal növeljék méretét. A hímzés is átalakuláson ment keresztül, ugyanis egyes elemekből kihúzogatták a fémszálat, majd az így nyert fonallal hímezték a feliratot. A módosítást valamikor 1735 előtt hajthatták végre, mivel az ekkori összeírás már jelenlegi állapotában említi. 12 5 A módosítást feltételezhetően ahhoz a személyhez köthetjük, akinek nevét a terítőre hímezték. A felirat majuszkulás, lyoni fémszállal hímezték az utólag 12 4 Az abrosz leltárszámát (188) és az adományozás feltételezett adatait egy papírdarabkára írták, majd gombostűvel illesztették a tárgyhoz. Az adatok közül az adományozás évszáma téves: kb. 1800-ból való. 12 5 Egy gyolcsbúi öt szélecskébül álló hosszhaságú abrosz, négy szegelete és közébe négy részre megvarrva ágokra, veres, publikánkék, hamuszín, karmazsinszín selyemmel és rézfonallal közötte, veres sodrás körülette és az öt darab gyolcs veres selyemmel van befűzve. (Leltár a Dicsőszentmártoni Református Egyházközség levéltárában.)
