Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról II. rajzot is készített, amelyek egyetlen képi forrásai a napjainkra elveszett daraboknak. Az elsőként leírt keszkenőről nem készített vázlatot, felsorolt jellemzői 9 4 alapján akár az 1676-os conscriptiohoz utólag jegyzett váltakozó színű selyemfonallal és fémszállal hímzett darabra is gondolhatunk. A másik keszkenőt is megtaláljuk a korabeli forrásokban, utólag jegyezték az 1714-es összeíráshoz, pontos azonosítását, a felhasznált anyagok mellett, a felületét díszítő nyolc azonos minta teszi lehetővé. 9 5 A kacsból induló tő egy szimmetrikus méretű levélpárt követően háromfelé ágazik. A bal oldali, legrövidebb szár balra ível, hosszúkás levélpár tagolja, majd zárt gránátalmában végződik. Szárának vonalát ismétli a jobb oldali ág, ám sokkal nagyobb ívet rajzol le. Levél- és rozetta-pár, inda tagolja, végén ugyancsak zárt gránátalma nyílik. A középső, harmadik ág S-rajzú vonala a jobb oldali ágat metszi, majd a zárt gránátalma következik. A minta tervezője nagyon ügyesen ötvözi a különböző aszimmetrikus elemeket, ugyanakkor a gránátalmák egyforma mérete és csaknem azonos kialakítása - mindössze a kör alakú középső felület mintázott lapos öltéssel készült részei hangsúlyozzák a középre helyezett virágot - teremti meg a motívum kiegyensúlyozott jellegét. Debreczeni mindkét kendő motívumáról készített rajzot. A tárgyak egyike, Pusztai Györgyné adománya már az 1676-os összeírás magyar nyelvű tételei között szerepel. Később valamennyi felsorolás, akárcsak a vázlatkönyvekben szereplő, a végeit díszítő nagy mintákra hívja fel a figyelmet. 9 6 A motívumok nem csak nagyok, hanem gazdagabb rajzúak és kivitelezésűek is. A kacsból induló tő balra ívelő vonala hamarosan hajtja ágait, amelyek végén váltakozva látunk hangsúlyos nyíló virágokat, illetve kisebb terméseket. A virágok szárát gyakran hosszúkás levél is tagolja. Kialakításában a 17. századra jellemző török hatás érvényesül, miszerint a minta elemeit váltakozva hímezték különböző színű selyemfonalakkal, illetve fémszállal. Bár a vázlat nem egyértelmű, a vonalkázás alapján úgy tűnik, hogy a ferde lapos öltés mellett török lapos öltéssel készült, ami ugyancsak 17. századi eredetét támasztja alá. A vázlatkönyvekben szereplő másik kendő 1714 után került a gyülekezet tulajdonába. Az akkor még zöld színű selyemfonal a 20. századra erősen megkopott. 9 7 Ismétlődő motívumának alaptípusa a 17. században jelenik meg a magyar hímző művészetben, 98 a 18. század folyamán alig találkozunk ezekkel az ún. „sarlós motívumokkal", és az általunk tanulmányozott terület református gyülekezeteinél is ez lett volna az egyetlen ilyen darab. A kacsokkal díszített szív alakból induló tő rövid ívelt vonalán fogazott szélű kisméretű levél nő, majd a vele ellentétes oldalon indapárral tagolt száron hangsúlyos virág nyílik, amely ötvözi a nyílt gránátalma és a tulipán jellemző vonásait. A virágot jobbról sarlós ívű nagyméretű levél fogja közre, amelynek felületén pöttyökkel díszített sáv húzódik. Külső ívének fogai között jobbra ívelő kacsok sorakoznak. A motívum 19. századi másolatát láthatjuk a dicsőszentmártoni gyülekezet 1846-os datálású textíliáján (kat. 11.). 9 4 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/140.: 88/90 csipkézett szegélyű, lenvászon, a szélén karmazsin zsinórral, fehérrel és ezüst skófiummal hímzett egyszerű levél és rozetta mintácskák. 9 5 Uo. 1933/143: 90/90 patyolat, ezüst és aranyszállal hímezve, kissé rongyollott, oldalközepén azonos minta. 9 6 Uo. 1933/141.: 160/98 finom lenvászon, éneklöszék takaró, végein különböző selymekkel és skófiumokkal hímzett 5-5 nagy minta és apró mintasor. Jó karban. Eredetileg hosszabb volt. Muz[eális]! Fényképezendő]! 9 7 Uo. 1933/142.: 172/97 vékony lenvászon éneklöszék takaró, krém selyem és ezüst skófium, végeken 3—3 minta. Végek körül fogas szegés. 9 8 V. Ember Mária és László Emőke is valamennyi munkájában csak a 17. századi „sarlós-motívumokkal' hímzett textíliákat mutat be. 578
