Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. díszítésű öntál a 19. század folyamán semmisült meg vagy veszett el, az 1905-ös lelkészcsere alkalmával felvett leltárban már nem szerepel.

4' Az egrestői klenódiumokat a 20. század első felében egyházközség átadása-átvétele alkalmával többször leltározták. A Debreczeni jegyzeteiből ismert, segesvári műhelyből származó

4

2 keresztelő ónkannát utoljára 1982-ben, a ma használatban lévő leltárkönyv

4

3 elkészítésekor vették számba, azóta kiselejtezték. A Küküllői Református Egyházmegye déli szegletében fekvő Erzsébetváros, a Királyföld szászsága közé ékeken, távol esett a többi küküllői egyházközségtől. Úrasztali készletének első összeírását 1676-ból ismerjük, ahol aranyozott ezüst kelyhet, ezüsttányért és ónkannát sorolnak.

4

41714-re a készlet keresztelő ónkannával gyarapodott,

4

5 ez a 18. század folyamán alig változott. A század végén kenyérosztó óntányért, majd 1816 előtt alamisnagyűjtö óncsészét, azaz füles óntálat adományoztak.

46 Jakab Ignác és Pap Borbála 1845-ben készíttette a keresztelő ónkannát, Soós Lujza 1861-ben 17. századi serleget adományozott az egyházközségnek.

4

7 A régi aranyozott ezüstkehely a 20. század elejére használhatatlanná vált, 1906-ban kérték az Igazgatótanácstól, hogy engedélyezze eladását műkereskedő számára. Az Igazgatótanács ekkor nem engedélyezte az értékesítést, arra hivatkozva, hogy külföldi gyűjteménybe kerüld Az eladásra valószínűleg 1911-ben került sor, amikor új kelyhet és kenyérosztó tányért vásároltak.

4

9 A vásárló minden bizonnyal az Erdélyi Múzeum volt. Az erzsébetvárosi klenódiumokról az utolsó lajstrom 1928-ban készült,

5

0 Debreczeni László felméréséből kimaradtak. Ma a régi úrasztali edények hiány nélkül az egyházközség tulajdonában vannak. A gógáni és gógánváraljai egyházközségek története a 18. század közepéig szorosan összekapcsolódott, ugyanis Gógánváralja 1751-ig Gógán leányegyháza volt.

5' A gógáni egyházközség ingóságainak első összeírása 1676-ból maradt ránk, ekkor úrasztali boros ónkanna, keresztelő ónkanna és ezüstpohár alkotta a készletet.

5

2 Az úrasztali felszerelés a 18. század közepére szinte teljesen átalakult, a két ónkanna anyagából az egyházközség 1719-ben ónpalackot és kenyérosztó óntányért készíttetett. 1721-ben Bethlen Kata ezüsttányért adományozott. A keresztelő ónkanna 1727-ből származik," és ekkortájt került egyházi tulajdonba a réztál és a csőrös ónkanna is.

5

4 Az utóbbi három tárgy adományozója ismeretlen. Debreczeni László 1933-ban még hiány nélkül vehette számba ezeket a klenódiumokat,

5

5 a talpas pohárnak azóta nyoma veszett, így csak vázlataiból ismerjük. 4

1 KükEhmLvt Egrestő csomó. 57. Vagyonleltár 1905. 4

2 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/207. 4

3 Az Egrestői Református Egyházközség levéltára helyben. Leltárkönyv 1982. 4

4 KükEhmLvt prot. 1/2. 14. 4

5 KükEhmLvt Conscr. 1714. 23. 4

6 KükEhmLvt Conscr. 1816. 156. 4 Az adományozás időpontját a tárgyak felirata örökítette meg, erre vonatkozó írott forrással nem rendelkezünk. 4

8 Az Erdélyi Református Igazgatótanács levéltára az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban I. 30/1903. 11/24. 4

9 KükEkmLvt Erzsébetváros csomó. 311. 5

0 Uo. 436. 5

1 KükEhmLvt Gógánváralja csomó. 14. 5

2 KükEhmLvt prot. 1/2. 16. 5

3 Az adományozás időpontját a tárgyak feliratáról ismerjük. 5

4 KükEhmLvt Conscr. 1714. 24. 5

5 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/228. 463