Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. A gógánváraljai egyházközség 1676-os leltárában találjuk a Székely János és Barabás Benedek által 1615-ben adományozott kelyhet, valamint egy ezüst- és egy óntányért.

5

6 1714-re három ónkannával gyarapodott a készlet,

5

7 ezek közül az 1749-es vagyonösszeírásból kettő hiányzik.

5* Az újonnan megjelenő kétejteles ónpalack feltételezhetően e kannák anyagából készült. Hasonló sorsra jutott a kenyérosztó óntányér is, amelyet 1720-ban öntetett újra az eklézsia.

5

9 A 18. század első feléből származik a virágos díszítésű réztál, amelynek első említését az 1714-es leltár utólagos bejegyzésében találjuk.

6

0 Bartha András gógánváraljai lelkész feleségével együtt 1754ben ónkannát készíttetett az eklézsia számára. Bethlen Pál rézkehellyel gyarapította egyházát, amelyről az 1796-os vizitáció emlékezik meg.

6

1 Az 1816-os vagyonösszeírásból már hiányzik az ónpalack, az ezüsttányérról megjegyezték, hogy hasznavehetetlen.

6

1 A leírás alapján úgy véljük, hogy az ezüstnek írt tányér azonos azzal az öntött óntányérral, amelynek III. Ferdinándot ábrázoló töredéke ma is az egyházközség tulajdonában van. A garas sokosság pedig a tál peremét díszítő, hat medaillonba foglalt ábrázolásra (általában választófejedelmek) utalhat. A töredékesen fennmaradt óntálról nincsenek adataink. Amennyiben feltevésünk igaz, a leltárakban szereplő ezüsttányérka a 18. század második felében veszett el. A 19. század első felében gyarapodásnak lehetünk tanúi, ugyanis 1829-ben Erősdi Mihály lelkész és felesége aranyozott ezüsttányért,

63 1837-ben Daniel Mihály és felesége ónkannát adományoztak. A gógánváraljai klenódiumok utolsó összeírását Debreczeni László készítette el, jegyzeteiből azonban hiányzik az öntött díszítésű óntál töredéke, a réztál és a 19. századi ónkanna.

6

4 A héderfáji református egyházközség történetét a 20. század folyamán többször megírták, így úrasztali készletéről is viszonylag teljes képet alkothatunk. A 17—19. század változásait a jegyzőkönyvek adataiból ismerjük, a klenódiumok első összeírása 1676-ból származik.

6

5 Ekkor aranyozott ezüstserleg, ónkanna, óntál és óntányér volt a gyülekezet tulajdonában. Az 1714-es vagyonösszeírás későbbi bejegyzésében találjuk a keresztelő ónkannát és az iktári Bethlen Sámuelné által 1723-ban adományozott ezüsttányért.

6

6 A 18. század kevés változást hozott a héderfáji egyházközség úrasztali készletében, özvegy Bethlen Sámuelné Keresztes Borbála 1772-ben újabb adománnyal, virágos díszítésű kehellyel és paténával gazdagította egyházát.

6

7 Iktári Bethlen Sámuel és felesége a 18. század első felében patrónusként segítették héderfáji református egyházukat. Az 1749-es vagyonösszeírásba — a gyakorlattal ellentétben - nem jegyezték be utólag az 1769-ben készült óntányért, amelynek részletes leírása először 1816-ban jelenik meg.

6

8 Az alapos leltár tételeit és a tányér feliratát vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy az ój kenyérosztó tányér elkészítésekor az eklézsia két régi tányérjának anyagát használták fel. Az óntányér további története 5

6 KükEhmLvt prot. 1/2. 17. 5

7 KükEhmLvt Conscr. 1714. 25. 5

8 KükEhmLvt Conscr. 1749. 48. 5

9 Az átalakításról a tányér felirata tanúskodik. 6

0 KükEhmLvt Conscr. 1714. 25. 6

1 KükEhmLvt prot. II/5. 410. 6

2 KükEhmLvt Conscr. 1816. 170-171.: Egy tenyérnyi kerekségű, ezüst garas sokosságú ezüst tángyér, a feneke félig elvált a karimájától, melynél fogva haszonvehetetlen. 6

3 KükEhmLvt prot. 11/10. 24. 6

4 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/221. 6

5 KükEhmLvt prot. 1/2. 22. 6

6 KükEhmLvt Conscr. 1714. 34. 6

7 KükEhmLvt Conscr. 1749. 64. 6

8 KükEhmLvt Conscr. 1816. 369. 464