Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.

A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról

A küküllői egyházmegye régi textíliáiról zelhető, hogy ennek a kapcsolatnak a révén került a textília Kállai Sámuelhez, aki a mennyegző emlékére adományozta a bonyhai református gyülekezetnek. A levelet hajtó hársfaág, valamint a terítő kialakítása — szerkesztésmódja, öltéstechnikája, felhasznált motívumok — és kvalitása szoros rokonságot mutat a szakirodalomban ismertetett Lorántffy Zsuzsanna hímzésköréhez tartozó textíliákkal. Állapotát'tekintve, utólag a leltárszámmal összevarrták magát a terítőt is, így ma nem teríthető teljesen ki. A lenvászon több helyen kigyengült, elszíneződött, hiányok, foltok, égés nyomai láthatók rajta. A selyemfonalat illetően már utaltunk rá, hogy jelentős hiányokkal kell számoljunk, míg a fémszál korrodálódott. Amennyiben a szűkszavú leltári összeírásokban helyesen azonosítjuk ezt az abroszt, a 17. század végi bejegyzések alapján Kállai Sámuel adománya

10

8 volt Radnótrúl.'

0

9 A 18. századi összeírásokban —1714,"

01749"' — viszont már csak az olaszkoszorús megfogalmazás utalhat erre a darabra a felsorolt abroszok között. Az 1876-os leltár

11

2 nem említ mást, mint hogy szarvasok és virágok láthatók rajta. 1933-ban Debreczeni László vázlatot készített az oldalakat szegélyező motívumról, néhány szót jegyzett fel a térítőről, ám a címer-elemeket ő sem említi: Középütt nagy tányér minta (koszorú alak A korábban említett, az Erdélyi Történelmi Múzeum tulajdonában található terítőrészlet sem nyújt a szélső motívum biztosabb rajzán kívül egyéb segítséget a bonyhai terítőre vonatkozóan, az állatalakok is hiányoznak róla. Ezen sem található felirat és még azt sem tudjuk, hogy volt-e a közepén hasonló díszítés vagy sem.

11

4 A szintén a 17. századból származó keszkenő"

5 (kat. 24.) (85,5x65,5 cm) alapanyaga finom szövésű színezetlen pamutvászon. Hímzéssel - lapos öltés, száröltés - történő díszítéséhez arany és ezüst színű skófiumot használtak. A kendőt lyoni fémszálakból (5 darab, S-sodrat) készült zsinórral (Z-sodrat) szegélyezték, amely segítségével a textília oldalaira egyenlőtlen számú hurkokat (összesen 35 darab, méretük 1 cm) helyezett el a tárgy készítője. A hímzett nyolc, azonos szabad rajzú asszimmetrikus motívum (magassága 14,5 cm) nem meghatározott rend szerint ível jobbra, illetve balra. A sarkokban átlós irányú elrendezésűek, míg az oldalak közepén merőleges állásúak. A kacs és levél által határolt kettős kör alakú formából (egykori alakja talán a miribótáéval egyezett) íves vonalú virágtő nő ki. Két oldalára hangsúlyos levelek, rozetták és termések hajlanak, amelyek ritmikusan váltják egymást. A virágtő végén ismét a gyümölccsel találkozunk. Nem csak a formák, de a színek is váltakoznak jól meghatározott ritmus szerint, túlsúlyban az arany van. A keszkenő deformálódott, elszíneződött, felületén hiányok és foltok láthatók. A hímzőfonal is több helyen hiányzik. A tárgy 17. századi eredetét támasztja alá az a tény is, hogy az 1676-os összeírásban már szerepel,"

6 ám ennél többet nem tudunk meg a forrásokból. A 18. századi conscriptiok mindkét esetben 10,

! KükEhmLvt prot. 1/2. 17-21., 51. 10

9 Uo. 94-94a. 1,

0 KükEhmLvt Conscr. 1714. 26-29. 11

1 KükEhmLvt Conscr. 1749. 50-54. A Bonyhai Református Egyházközség levéltára, Leltárkönyv. 1876. (A továbbiakban: Bonyha Leltárkönyv) 11

3 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/136. 11

4 Szőke 156. 11

5 A keszkenő most a 112-es leltárszámot viseli, amelyet alapanyagába hímeztek kék pamutfonallal. 11

6 KükEhmLvt prot. 1/2. 17-21., 51. 517