Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról
A küküllői egyházmegye régi textíliáiról pén koszorúba foglalt két címer-elem látható. Körülötte szórt rendszerben, de ugyancsak koncentrikus sávokban, különböző állatalakok és virágok váltják egymást. A legszélső sáv képezi a harmadik egységet, amely a terítő négyszögű formáját követve, egységes kialakítású széles bordűr-sáv. Az oldalak mentén két típusú motívum váltakozik, amelyeket „S"-vonalú indák kapcsolnak össze. Ezek egyes elemei közé illesztettek a sarkokon egy másik motívumot, amely méretében és összetettségében is hangsúlyosabb. Valamennyi itt megjelenő motívumról azonban elmondható, hogy központi tengely által meghatározott, szimmetrikus felépítésűek. Sajnos, a hímzőfonal hiánya miatt a szárak pontos vonalát ma már csak fantáziánk, illetve egy hasonló terítőtöredék segítségével egészíthetjük ki. 10 7 A bordűr kialakításához alkalmazott valamennyi motívum erősen szimmetrikus felépítésű, ami a nyugat-európai formavilágot tükrözi. A sarkokban található szabad rajzú növényi motívum középtengelyét szív alakú formából kinövő, levélpár szegélyezte egyenes tő jelenti. A tő vonala hamarosan kettéválik, majd ismét egyesül, az így létrejött mandorla-alakú felületet három pötty díszíti. Később egy tulipánra emlékeztető összetett virág-forma következik, miután a tő ismét elágazik. A tengely végén akantusz-virágra ismerhetünk, míg két oldalsó ágán bimbók és indák hajtanak. A mandorla-alakú forma két oldalához „S"-alakú szárak kapcsolódnak. Ezeken rozetták, levelek, bimbók és eltérő megfogalmazású akantusz-virágok hajtanak. A szív alakú forma kialakítása, és a motívum szerkezete arra utal, hogy előzményét az ún. „olasz korsós" motívumok között kereshetjük. Az oldalak mentén látható motívumokat az ún. „indás" vagy „S-vonalú" minták közé sorolhatjuk. Jelen esetben tulajdonképpen két azonos típusú, részleteiben eltérő szimmetrikus motívum váltakoztatásáról beszélünk, amelyeket csigavonalasan ívelő oldalágaik fűznek egybe. Az egyenes vonalú tő egy-egy lefele fordított virág-formából nő ki. Az „S"-vonalú oldalágakat a minta tervezője gyűrűk segítségével kapcsolta a tengelyhez. Ezeken indák, levelek és különféle virágok hajtanak. A tő következő elágazása során a két oldalsó szár végén leveleket, bimbókat és egy nyílt virágot látunk. A tő további vonalán levélpárokkal majd egy-egy virággal - hét szirmú rozettával, illetve zárt gránátalmával — találkozunk. Az abrosz közepén olaszkoszorú található. A külső koszorú formáját többféle levélből és virágból - rozetta, szegfő - alakították ki, rajza sűrű és szimmetrikus. Belső felületén két kisebb, egymásba kapcsolódó koszorú, amelyek kialakítása már egyszerűbb, ám itt is levélpárok és virágok — rozetta - váltakoznak. A felső koszorú felületét egy lombos koronából ágaskodó szarvas alakja tölti ki, amelyet a Kemény család címerállatával azonosíthatunk. A másik koszorúban pedig levelet hajtó hársfaág látható, amely a Lorántffy címer központi eleme. A koszorúk és a bordűr közötti felületet a terítő készítője szórt rendszerbe illesztett motívumokkal töltötte ki. Ezeknek egy része állatokat ábrázol — szarvas, nyúl, madár — amelyek rajza és kialakítása nagyon változatos. Az eltérő megjelenítési formák mellett expresszivitás is jellemzi ezeket. Az állatalakok mellett kisebb-nagyobb, körülbelül 6 típusba sorolható virágtő váltakozik. Ezeknek rajzát asszimmetria jellemzi, általában néhány levél és virág jelenti alkotóelemeit. A leggyakrabban gránátalmával, rozettával és tulipánnal találkozunk. Oszszességében a terítő kialakításával kapcsolatban elmondható, hogy a motívumok kiválasztása és rajza a korabeli nyugat-európai hímzésekhez kapcsolja. Színhasználata - pl. a virágok esetében a szirmonkénti színváltoztatás -, valamint öltésmódja már a keleti hímzésvilág jellemzője. A terítőn nem található felirat, ám a címer-elemek helyes értelmezése személyekhez és eseményhez is kötheti ezt a textíliát. Jelen esetben az tűnik legelfogadhatóbbnak, hogy a terítő Kemény Simon és Alia Mária 1654-ben Bonyhán sorra került mennyegzője alkalmából készült és utólag került a református egyház tulajdonába. A 17. századi leltárok tanúsága szerint az abroszt Kállai Sámuel adományozta Radnótról. Mivel Kemény Simon édesanyja Kállai Zsuzsanna volt, elkép10 7 Az Erdélyi Történelmi Múzeumban található töredéket lásd: Szőke 156., 165. 516
