Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
Egyházfegyelmezés a Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatain
6 Egyházfegyelmezés. mégsem született egyetlen olyan határozat sem, amely a büntetésekre nézve gyakorlati szabályt írt volna elő, ehelyett a Szentírásra hivatkozva utasította el azokat. Ugyanez, és persze erőteljes katolikusellenes polémia érvényes a püspökök kötelességeit felsoroló 19. pontra, vagy a zsinatokról szóló fejezetre is. 4 Hasonló szellemben fogant az exkommunikációról megfogalmazott néhány kánon is, amelyek mind magukon viselik az alább mondottakat, mégis érdemes többet elidőznünk mellettük, hiszen a későbbi egyházfegyelmezési gyakorlatban ezek még valamilyen formában visszaköszönnek. A kiközösítésnek négy részt szentel. Az elsőben a dolog mibenlétét tisztázza és három fokozatát határozza meg: kiátkozás (a Szentlélek elleni vétek esetén), elkülönítés (nem főbenjáró vétek, hanem nyilvános botrány miatt különítik el a bűnöst, amíg meg nem jobbul és ki nem békül az egyházzal), illetve a tulajdonképpeni kiközösítés, amely az előbbinél súlyosabb, hiszen a bűnöst nemcsak elkülönítik, hanem a vétek súlyossága miatt teljesen kizárják az egyházból, amíg nyilvános elégtételt nem ad, az egyház nem kegyelmez meg neki és vissza nem veszi. A későbbi református egyházi gyakorlatban inkább ez utóbbi kettő terjedt el excommnnicatio minor és major név alatt, kiátkozásról nincs tudomásunk. Az eljárás módja már közelebb visz a fegyelmezési gyakorlathoz, amely teljesen biblikus, amennyiben a zsinati atyák Krisztusra és Pál apostolra hivatkozva maguknak ajánlják, hogy az eljárás során „elsőbben a kiközösítendő vétkeit vizsgáljuk meg: ha magánosan vétkeztek, a Krisztustól jelzett fokozatokat vesszük tekintetbe; ha nyilvánosan vétkeztek, mi a fokozatokat Pállal nem vizsgáljuk, hanem őket az egyházból kivetjük". 5 A krisztusi eljárás első fokozata a személyes, négy szem közötti megintés. Amennyiben ez nem járt eredménnyel, következett a második fokozat, vagyis az egy vagy két tanú jelenlétében történő figyelmeztetés („hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg minden szó"), ha ez is hiábavaló, az ügyet a gyülekezet elé kellett vinni, ha viszont a gyülekezetre sem hallgatott, akkor ki kellett közösíteni (vö. Mt 18,15-17). Pál apostol tanácsa elég hosszú (lKor 5), a nyilvánvaló bűnösök iránti közösségi bánásmód egyetlen lehetséges módját az utolsó 13. versben foglalja össze: „vessétek ki azért a gonoszt magatok közül" - mondja Pál, anélkül, hogy valamiféle procedurális ajánlást is mellékelne e határozott és radikális bánásmód mellé. Fegyelmezési fórumok és formák A fegyelmezés az egyházmegyén belül a vizitáció hatáskörébe tartozott. Az esperes és tiszttársai évente végiglátogatták a tractus eklézsiáit, kikérdezték a híveket papjuk felől, majd a lelkészt is hívei felől, ellenőrizték a rektorok munkáját, az eklézsia anyagi helyzetét és az épületeket, majd felelősségre vonták és megbüntették azokat, akik az egyházi törvények ellen vétettek. A tractus első számú kormányzója az esperes volt, akit parciális zsinaton az egyházmegye papjai választottak, és a püspöki, illetve a generális zsinat erősített 4 Kiss Áron 173, 181-187, 200-201. 5 Uo. 241.
