Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.

Egyházfegyelmezés a Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatain

Egyházfegyelmezés... 7 meg tisztségében.

6 Feladata volt a lelkészjelöltek meghallgatása, elbocsátása vagy megtartása, megerősítette a lelkészek megválasztását, korlátozhatta a gyülekezet papmarasztási jogát, őrizte az egyházmegye hivatalos iratait. A vizitációkon, de soron kívül is, ellenőrizte a traktusához tartozó lelkészeket és egyháztagokat.

7 Az egyházmegye legfőbb kormányzási és fegyelmezési szerve a parciális zsinat volt. Tagja volt az egyházmegye minden lelkésze, és a mesterek is kötelesek voltak megjelenni ülésein. Évente három alkalommal hívta össze az esperes, de rendkívüli esetekban többször is ülésezhetett. A rendszerinti három ülés időpontja a következőképpen alakult: az elsőt márciusban, a másodikat a generális zsinat előtt egy-két héttel, a harmadikat pedig szeptemberben, Szent Mihály napja előtt kellett megtartani. A parciális egyrészt a papok és a mesterek fegyelmi fóruma volt (a vizitáció ide utalta a súlyosabb fegyelmi és peres ügyeket), másrészt pedig házassági törvényszékként működött. Az esperesi szék tagjai voltak a nótárius és a juratus assessorok. Őket a parciális zsinat választotta háromévenként, számuk általában hat és tíz között mozgott.

8 A következőkben a 18. századi egyházi bíráskodás leggyakoribb fegyelmezési formáit szeretnénk végigkövetni, megnevezni azokat a büntetési eszközöket, amelyeket az egyházi törvénykezés szankcióként rótt ki a bűnösökre. Első fokon a bűnös személyt, ha nem követett el főbenjáró bűnt, nyilvánosan vagy magánosan megdorgálták, a parciális vagy a generális zsinat megfeddte és rendreutasította. A visszaeső bűnösöket, a botrányos és erkölcstelen életűeket eklézsiakövetésre (reconciliatio) ítélték. Akik többször botránkoztattak, azok vasárnap délelőtt az istentiszteleten követtek eklézsiát. A nős paráznák egy héten át minden nap feljártak a templomba, és a vasárnapi istentisztelet végén reconciliálhattak.

9 Ez utóbbi kategóriába tartozott a paráznaság, a házasságon kívüli teherbe esés, részegeskedés, káromkodás. A 17-18. században az eklézsiakövetés nyilvánosan ment végbe az egyházközség templomában, de a 19. században már egyre ritkábban találkozunk ezzel a fegyelmezési formával, és inkább megbélyegző, mint javító büntetésként jelenik meg. 0 Egyre gyakoribb a pénzbírság, melynek összege a vétségek súlyához mérten nőtt egytől 12 forintig. A lelkészeket, mestereket, levitákat hivatali vétség miatt először figyelmeztették és megintették, majd a kánonban előírt büntetést rótták ki rájuk, s ha ez nem volt elég, akkor pénzbírságot is fizettettek velük. A gyülekezet leghatásosabb fegyelmezési eszköze a papmarasztás volt." Többször előfordult viszont az is, hogy a vizitáció nem egyezett bele a gyülekezet döntésébe, és az eklézsiának továbbra is meg kellett tartania a lelkészt. A legsúlyosabb vétségek végső büntetése az elmozdítás volt. A parciális általában felfüggesz6 Illyés Géza: A református esperes és az egyházmegyei kormányzás a 17. és 18. században. In: Református Szemle 1932. 179. (A továbbiakban: Illyés) 7 Illyés 180-182. 8Uo. 214. 9 Buzogány Dezső - Dáné Veronka - Kolumbán Vilmos József - Sipos Gábor: Erdélyi református zsinatok iratai. (A továbbiakban: ERZSI) IV. Kolozsvár 2001. 43. 1

0 Kolosvári Sándor: Egyházjog. Kolozsvár 1877. 382-383. (A továbbiakban: Kolosvári) 1

1 Péterfy 281.