Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
1641 október-december?, Nagykend 43 adjudicáltatni kezemhez. Oka: Mert én neki semmivel adós nem voltam egyébbel becsületnél, sem semmi kárt neki nem tettem. Hamit penigh ebben a dominus Inctus tagadna, nem lehet, mert most is kezénél vagyon. Protestatur ad ulteriora. Inctus proponit constituendo se procuratorem sibi. ím hallom s értem, hogy Harkó Pál uram őkegyelme kegyelmetek eleiben citált disznajának elveszése miatt. [206.] Őkegyelme azt feleli hozzám, hogy nem tudatik mi gondolatomból, disznaját Kóródról aláhajtottam volna Sz[ent]Mártonba, és kévánnya tülem cum minore potentiae. Mellyet nem ok nékül cselekedtem, mert énnekem más ember adta kezemben, az én sok káraimért, mellyet az vajaiak tavaly rajtam mind személyemben, s mind marháimban kárt tettenek: Személyemben, mert magokat esperestté tévén, engemet megbüntettenek, holott énnekem competens seniorom volt, hamit nékiek vétettem volna. Marháimbann is, mert szaladásképpen szaladván a vajai erdőben behajtották. Mellyet eszemben vévén odamentem, kérvén, hogy őkegyelmek ne cselekedgyék azt a kárt rajtam, disznómat ne öllyék megh az egyszeri szaladásért, én is többször nem eresztöm oda. De ennek az én szómnak az vajaiak semmi helt nem adtak, törvén néköl meghölték mingyárast, azmely disznómat egész nyárádszaka otthon feleségem hizlalta, nem az vajai erdőn hízott megh. Ez okáért nem ok nélköl cselekedtem, hogy a disznót kifogtam ennie sok káraimért, más ember kezemben adván, tudván az én sok káraimat: mert azkié a disznó, Harkó András, legki váltképpen az oka sok káraimnak, kit fölemmel hallottam maga szájából ezt mondván: Meghöld úgymond a pap disznaját. És így semmin nem vagyok, azmit hozzám felel a dominus Actor, retorqueáltatni kévánom az Szent Széktől. Protestatur ad ulteriora. [207.] Actor replicat et dicit: Aholott azt mondgya a dominus Inctus, hogy két bizonyos okoktúl viseltetvén, hogy disznómat kifogta, a többi közzöl eggyik okot mondgya, hogy az vajaiak maga személyében is meghbüntették, esperestté tévén magokat. Másik okát illyen assignállya a dominus Inctus, hogy marhájában is kárt tettek volna, úgymint disznaját meghölték volna. Harmadszor azt is mondgya, hogy az én atyám, Harkó András lett volna oka a dolognak egyedül. Az én atyám Harkó András egyedül nem falu, és az falu is, hamit cselekettenek, tehát az én atyám nem egyedül cselekedte, hamit cselekedett volna, de nem is cselekedte. Ha az falu az dominus Inctusnak vétett valami dologban, őkegyelme suis módis juris ordine volt módgya benne, procedált volna azszerént. így potentiose az én marhámat megh nem foghatta volna. Azért azt mondom, hogy méltán meghkévánhatom actiom szerént az én marhámat. Aholott penigh a dominus Inctus azt mondgya, hogy azmit én őrajta keresnék, tehát reám térjen, az nem lehet. 3. Őkegyelmének meg kellene szabadulni az én terhemtől, annakutánna kellene őkegyelmének engemet terhelni: oka, mert én Actor vagyok. Protestatur. Inctus replicat: Mivel azt mondgya a dominus Actor, hogy ha én jártam volna el a dologban suis módis az én káromért, nem lehetett, mert én egyházi ember vagyok, pap vagyok, hogy a külső Széken perelhettem volna egy faluval, mert minden hétön eltölt volna négy vagy öt nap, mígh bejártam volna, ennek talán esztendeig is vége nem lett volna, lovam sem volt, hogy járhattam volna. Ergo méltóbb volt esperest uram eleiben kelni a dolognak. És így is semmin sem vagyok. Hanem őkegyelme keresse, aki beeröszté az őkegyelme disznait. Protestatur ad ulteriora.
