Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.

Egyházfegyelmezés a Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatain

Egyházfegyelmezés... 13 ládjának az eljegyzés alkalmával kapott ajándékokat, és a gyászidő lejárta után pedig házasságra léphetett. A mátkaság felbontásának másik formája a kölcsönös megegyezés és az egymásnak ajándékozott tárgyak visszaszolgáltatása volt. A súlyosabb vétkek esetén (hűtlenség, szüzesség elvesztése, testi-lelki károsodás, részegség, meddőség) az egyházi bíróság szolgáltatott igazságot. Amennyiben a sponsaliát az egyházi törvények figyelembevétele nélkül kötötték meg (például titokban, vagy idő közben kiderült, hogy a felek vérrokonságban állnak egymással), az egyházi bíróság semmisnek nyilváníthatta azt.

1

6 Három esetben lehetet érvényteleníteni a házasságot. Amennyiben az egyik házastárs meghalt, az életben maradt félnek, a gyász lejárta után, joga volt újraházasodni, viszont ezt nem tehette meg akkor, ha özvegységhez kötött örökséget fogadott el a hagyatékból/

7 Egy másik formája a házasság felbontásának az anniilatio. Az egyházi törvényszék különböző esetekben döntött a házasság megsemmisítéséről: szülői beleegyezés nélkül vagy szülői erőltetésre történt házasságok esetében,

18 amennyiben a felekről utólag kiderült, hogy valamilyen rokonsági kapcsolatban állnak egymással; katonák esetében, ha kiderült, hogy engedély nélkül léptek frigyre. Tehetetlenség (impotencia) esetén a szentszék nem mondta ki azonnal a válást, hanem arra kötelezte a házastársakat, hogy még három évig lakjanak együtt. Erre az volt a magyarázat, hogy a tehetetlenség csak időszakos vagy gyógyítható, tehát nem elegendő ok a késedelem nélküli elválasztásra. Három év múltán a felek ismét jelentkezhettek a bíróság előtt, és ha még mindig fennállt a tehetetlenség, akkor a szentszék mindkét félt szerencsésebb házasságra engedte. Emellett az is válóok lehetett, ha az egyik fél megtagadta házassági kötelességeit, vagy ha a feleségről kiderült, hogy olyan szereket használ, amelyek meggátolhatják a fogamzást. A leggyakoribb mód a házasság érvénytelenítésére a kötelék felbontása. Ez lehetett időleges vagy végleges, separatio vagy divortium.

3

9 A legfőbb ok a végleges elkülönítésre a nős paráznaság, a házasságtörés volt. Említettük már, hogy a Geleji Kánonok 71. cikkelye rendelkezik a házasságot megkötő felekről, és kimondja, hogy a nős paráznaság felbont minden házasságot. A házasságtörő csak püspöki feloldozás után házasodhatott újra. Ez pedig pénzbe került: a ligázás megváltására a nemes 12 forintot, a lófő 6 forintot, a paraszti sorban lévő 3 forintot fizetett. A pénz egyenlőképpen oszlott meg a püspök és esperes közt. A 17-18. században gyakori válóok volt a hűtlen elhagyás, a durva kegyetlenkedés és az engesztelhetetlen gyűlölködés. Ha a feleket nem sikerült kibékíteni vagy jobb belátásra bírni, a szentszék kimondta a divortiumot. A hűtlen elhagyót, akárcsak a házasságtörőt, ligába vetették, és kisebb bűn esetén csak a sértett fél újraházasodása után léphetett újra frigyre, a súlyosabb bűnbe esőt élete végéig eltiltották a házasságtól. Az 1797. évi kolozsvári zsinat 44. pontja kimondta, hogy a hűtlen elhagyó köteles megjelenni az egyházmegye fórumán, és 60 napon belül elő kell tárnia az elhagyás okait. Amennyiben nem jelenik meg, hivatalból kimondják a válást. A kegyetlenkedőt szintén ligáztatták, és ha vétke mód felett súlyos volt, átadták a világi bíróságnak. 3

6 Kolosvári 439. 3

7 Uo. 462. 3

8 ERZSI IV. 76. 3

9 Kolosvári 464.