Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
116 1668 május, Héderfája 116 Böesülletes uraim, azért jöttem a kegyelmetek Szent Széki eleiben, mivel meghallottam, hogy kegyelmetek Herepén lött gyűlésében, ott nem létemben az akkori feleségem procuratorának ellenem proponált kévánságának tenora szerint kemény és súlyos deliberatumot írt reám nézve. Mely kegyelmetek deliberatumát én nem akarom mindaddig is háborgatni, míg alázatos instálásom által kegyelmeteket nem [161.] requirálom, alázatosson könyörögvén kegyelmeteknek, hogy méltó mentségemet hallgassa meg, vizsgállya meg, és az én igyefogyott állapotomat megtekintvén, irgalmas választétellel vidámítsa meg lelkemet, melly kegyelmetek jótettét az Úristen bőségessen megfizessen kegyelmeteknek. Böcsületes uraim, hogy sok szóval ne terhellyem kegyelmeteket, alázatosson jelentem kegyelmeteknek, hogy Magyarországban lévén egy kedves főember atyámfia, N. N., ki az én nyomorult állapotomat hallotta, és izent egynéhány ízben, hogy mennyek ki, itt jó karban hagyván állapotomat, olly embert szerez, akivel emberségessen és istenessen élhetek. De mivel a kegyelmetek deliberatioja engemet ligaban vetett, nem akarnék ebben is contumaxnak neveztetnem, hogy azzal nem gondolván a kegyelmetek istenes absolutioja nélkül házasságra adnám magamot. És következhetik is akadályom, ha szintén kimennék is, absolutiom felől nem lévén testimonialisom. Minekokáért alázatosson könyörgök kegyelmeteknek, hogy előszámlálandó (magam igazságosson leírt) okaimot és mentségimet bevévén, ez ligából engemet is méltóztassék feloldozni, et ad secunda vota annak idejében, mikor az Isten akarattya lészen, transmittálni. Absolutiot penig méltán kévánhatok én is ezekre az okokra nézve kegyelmetektől: I. Gondollya meg kegyelmetek, hogy én Actor lévén, én kévántam legelsőbben is a divortiummal együtt absolutiot, de egyszeri absentiamért az Actrixnak pronunciált kegyelmetek mind divortiumot, mind absolutiot. Jóllehet én nem improbálom a kegyelmetek végezését, csak énhozzám is ollyan irgalmassággal legyen, igen könyörgök. II. Mert én a kegyelmetek szentséges hitinek cseléde közzül lévén, nem tartozik többel amannak, mint nekem, sőt több könyörületességgel énnekem, ha istenessen gondolkodik akárki róla. III. Mert iffjúságom miatt (kegyelmetek ítéleti lehet) házasság nélkül lelkem ismeretinek tisztasága periclitál, és testi jovaimban mennyi károm vagyon minden napon, csak az Isten tudgya, nem lévén kinek takargatni, őrizni. Eddig is mely sokat szenvedtem, ítéllye meg az jó Isten, kegyelmetek etc. IV. Mert hogy herepei kegyelmetek gyűlésében nem mentem, láttya Isten, nem contumatiam, hanem kimondhatatlan gyámoltalan állapotom az egyik oka, [162.] mert hogy csak az első instantianak tueálására M[aros]Vásárhelyrűl hivatván prókátort, 9 forintot kellett neki adnom, és azon kívül mennyi gazdálkodással kellett lennem, kegyelmetek elgondolhattya, és költségh nélkül lévén nem küldhettem procuratort Herepére. De talán eszemben sem jutott, olly beteg voltam (mellyet emberséges praedicator uraimmal megbizonyítok), hogy a házból sem jöhettem ki. Ez az oka, hogy nec per me, nec per alium nem compareálhattam, köszönheti annak az absolutiot, mert ha én odamehettem volna, mind contradicáltam volna, s mind appelláltam volna, ha nem comprobálhattam volna ex instanti ellene aliegált ratiomat. De úgy gondolom, hogy elégségesképpen megbizonygattam volna mindeneket, ha ugyan ki kellett volna az embertelenséghre fakadnom, mellyet örömest kerültem Sövényfalván létemben. 5. Noha comprobálhattam volna azelőtt is a terhessebb ellenne való ratiomat, de a keresztyénség nem vitt üdő előtt reá, ne gyalázódnék, feleségem lött lévén, énmiattam,
