Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.

A parciális zsinatok jegyzőkönyvei

1668 május, Héderfája 117 tartván attól is, hogy nem tudom az dolognak kimenetelit, ha gyalázatban kevered­ne is, vélle kelletnék laknom. Azért nem szóltam, most peniglen, mivel csak ke­gyelmetekkel vagyok, szabadosson és világosson comprobálom, ha kegyelmetek megkévánnya. 6. Nem tagadhatom, hogy ellene való nagy meghidegülést nem szerzett volna bennem az is, hogy kérketsége szerint, mivel gyermeke nem lészen, előttem suspecta volt leány korában levő tiszta élete felől is, meg is próbáltam, s úgy tapasztaltam. 7. Noha nem szabad az articulusok szerint mondanom okának, de mondhatom Szentírás szerint az különböző vallás miá is való rossz alkuvásunkot. Ezekre (és több elő nem mondott okokra) nézve kegyelmeteknek alázatosson kö­nyörgök, ez liga alól szabadítson fel engemet is, megfizeti az Isten kegyelmetek­nek. Deliberatum: Nem tagadhattyuk, hogy egyszeri absentiajáért és absentiaja miatt nem contradicálásáért, nem appellálásáért nocentis et infidelis infamiajával alig lött volna méltó illetni s pronunciálni. De mivel sem procuratora által, sem szolgája, sem jobbágya, sem praedikátora által nem szóllott, egyet is sem izent maga ment­ségére, akkor láttatott contumacissimus infidelisnek, és felesége procuratora, Daczó Gergely uram semmiben a deliberatumtól nem akarván resistálni, várme­gyének tiszti lévén lelkünk ismeretire kénszergetve, [163.] erősképpen ösztönözött, hogy a sövényfalvi deliberatio szerint pronunciállyunk, mely deliberationak az őkegyelme leánya, Daczó Susánna mindenben obsequens lött volna. Azért haladék nélkül megkévánnya, hogy pronunciállyunk, ha penig nem cselekednők, a jelen lévő Generálisban ellenünk panaszt tenne, mivel faveálni láttatunk a magát contumaciter absentáló félnek. így szorongattatván mindenfelől, tartván mind a generalisi pironságtól, s mind a pontificius tisztnek bal, felőliünk való ítéletitől, erőssen szabadkozván azon is, hogy soha többször utánnunk nem jár, nem vehet­vén tőlünk a sövényfalvi deliberatio szerint ítéletet, kételenedénk pronunciálni herepei gyűlésünkben az obsequens Actrixnak absolutiot, a contumax absensnek poenat, ligát. De ennek is azután idő múlva alázatosson való sok könyörgésire, an­nál is inkább sok terhes argumentálásira, maga igaz mentegetésire nem lehete, hogy könyörületességhre ne indulnánk, és a reá vetett poenat vagy ligát valameny­nyiben ne laxálnók, s nem mitigálnók, mivel feleségéhez felelt súlyosb ratiokat ekképpen bizonyítá: Anno 1668. die 6. Maii kére engemet nemzetes Sarádi Sigmond uram, hogy én mennék el Vadas Pálné asszonyomhoz és ugyan az őkegyelme szolgáló leányához, s hüt szerint venném ki őkegyelmekből ezt, ha hallották volna-e szájából Daczó Susánnanak, hogy ő azt mondta volna, hogy ha ő akar, soha őneki gyermeke nem lészen. Melyre minden kénszerítés nélkül, hüt szerint mindketten megvallák, hogy azt a szót hallották sokszor Daczó Susánna asszonytól. Mellyet én is nagyobb bi­zonyságul leírtam, fide mea mediante anno et die ut supra in Héderfája. Valentinus Dálnoki, pastor Sanctae Ecclesiae. így lévén azért a dolog (Mivel in foro nostrae conscientiae szüzességben való nem találásáért unta, s vetette meg feleségét. Másodszor a herepei gyűlésünkben való absentiaja Istennek rajta való súlyos látogatása mia lött, nyilván vagyon. Har­madszor, noha intra quindenam a deliberatio szerint Daczó Susánna asszony redeálással kénálta mások által Sarádi Sigmondot, de conditionibus impossibilibus a marito quoquam non suscipiendis, amelyért ő is fidefraganak és contumaxnak

Next

/
Thumbnails
Contents