Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
110 1668 március, Sövényfalva Levata causa Elizabetae Bada. Deliberatum: Nyilván vagyon előttünk hiteles bizonságból, hogy Köble Ferencz, amint juráit volt ennekelőtte, hogy prosequállya feleségét, nem cselekedte, hanem mint s micsoda úton megházasodott, melynek már két esztendeje vagyon, s attól fogva két gyermeke is vagyon mostani feleségétől. Per hoc a megírt asszony is ligaba nem tartathatik, hanem absolváltatván transmittitur ad vota secunda, tantum in Domino fiat. Nota bene: Levatur causa generoşi domini Sigismundi Sarádi ut Actoris contra conjugem suam generosam dominam Susannam Daczó ut in causam attractam. Actor constituit procuratorem providum Michaelem Tseglédi et alios. Actor dicit: quod? Vide paginam ab hinc quintam. l~ ] [149.] Pro Incta procurator Gyorgius Boncza. Incta replicat per antefatum procuratorem: Ertem az Actornak propositiojából, mit fellyellen hozzám, hogy honn nem létében házától, akarattya ellen szülémhez mentem volna. Úgy vagyon, mint gyermeke lévén őkegyelmeknek mentem őkegyelmek látogatására, azzal semmit nem vétettem senkinek. Másodrenden peniglen, midőn az atyám őkegyelme böcsülettel levele által hívatta volna az Actort, mind penig engemet, amint actiodban magad is iratod, nem ellenzetted elmenetelemet, hanem azt izented, hogy csak jöjjek el, akkor mennyek oda, mikor hívatsz. De mindazon izenetedre is nem annyira vigyáztam volna, hanem azután egynéhány nappal ezen nemes vármegyének böcsülletes szolgabírájától, Tordai Pál uramtól azt izented, hogy haza ne mennyek, mert addig elversz, hogy soha ember nem leszek bele, mert nem kellek se testednek, se lelkednek, nem is kellettem soha, a kapudon is kiversz. A szolgabíró kérdette, mért esküdtél meg vélle, ha nem szeretted, mellyre illyen választ tött: Az mostohaapád beszéllette beléd, Isten ne áldgya meg, ám legyen, én többször is esküttem meg hamissan. Ez is legyen a többi után, azon szolgabíró mondotta: Illyen könnyen nem válhattok meg egymástól. Arra azt mondottad, nem megyek én soha annak a törvényire, mongyon engemet ornak, tolvajnak, gyilkosnak, paráznának, mind ráhagyom, csak válhassam meg tőle. Annakutána ismét az atyám őkegyelme írván egy levelet értekezvén, ha ugyan így vadnak-e azok az izenetek, leveleddel illyen választ tettél, hogy amit mondottál, meg nem tagadod, sőt azt írtad, teneked nem kellek, s nem is kellettem soha, nem is szerettél. Mely maga keze írását, ha a Szent Szék úgy fogja ítélni, hogy itt producállyuk, in instanti kész vagyok. így eszemben vévén fenyegetőzéseddel való izenetedet s írásodot, tőllem való idegenségedet, ez okra való nézve vissza veszedelmemre nem mehettem. [150.] Hamis hütünek is magamot nem mondhatom, sem tarthatom, hogy nem szerettelek ennekelőtte, de az fenn megírt okokra s többekre is nézve, nem mehettem vissza. Azmely ratiokot peniglen elválásodnak alkalmatosságára proponálsz: Ad 1. Azt mondom, hogy a szüleim őkegyelmek nem bánják, sőt azt akarják, csak tisztességes utat talállyanak az elválásban, azt én nem mondottam, ha mit őkegyelmek találtanak volna mondani is. Ad 2-dam. Fellyelvaló Íratásomban arra választ töttem, hoc tamen addito: Úgy látszik, 13 1 A felperes vádiratát lásd az 1668 májusi parciális zsinat jegyzőkönyvében.
