Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Küküllői Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései 1. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 6-1.) Kolozsvár 2008.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
1643. augusztus 4., Küküllővár 49 doceálod, azmely fegyverrel megöltél, azt kézben kívánom. [8.] Az te beszéded penig a gravis causaban meg nem állhat, his conditionibus: 1. Mert ennekelőtte is efféle állhatatlanságot annyit tapasztaltok tebenned, hogy Tiszabecsi István uram, az marosszéki üdvözült senior tégedet az ecclesiaból ki is csapatott, hanem az üdvözült seniorunkot, Dési István urunkot betegségében circumveniálván, úgy insinuáltod magadot ide. 2. Mert, noha énnállom titokban volt a te diffamatiod, de mikor tente magad eszedbe vetted, hogy sokfelé divulgáltatott böcsiilletes ministerek által, complacálni akartál, az complacationak idején penig jure jurando retractáltad ezt mondván: Az tellyes Szentháromság, egy bizony örök Isten is engemet úgy segéllyen, hogy én János uramra semmi gyalázatos szót nem mondottam, ezutánna is nem mondok. Ha szintén valakinek valamit találtom volna is mondani, az ördög lelke szólott belőllem. Ezzel is hamisítottad előbbi beszédedet. 3. Mert temagad felől is sok rendbeli eggyel is mássol is, s többekkel is paráználkodásoddal kérkedeztél, azmellyekért az ecclesianak gremiumjában nem volnál méltó. Ezekről kikéredzíink az Szent Széktől, et suffîcientibus testibus doceállyuk. [9.] Liceat plura loqui tarn hic, quam in locis appellationum. Inctus constituit procuratorem Johannem Onnány, pastorem ecclesiae Bonyhaiensis. Replicat Inctus: Ertem az Actornak hozzám való súllyos feleletit, hogy én paráznaságnak vétkével rágalmaztam volna, s azt én erős hüttel retractáltam volna, holott én az másik dioecesesből kicsapattattam volna etc., s több dolgokkal is vádol őkegyelme törvény szerint, azt mondom: A paráznaságnak vétkével külömben nem rágalmaztam, hanem őkegyelmének sokban szolgálván (salvum sit) lovához láttam, s ott járós s kelős az őkegyelme házánál voltam, azmit láttam nem tagadhatom meg: eggy darabantné őkegyelméhez szokott vala, az sütött, főzött, s most, hogy őkegyelmének az felesége megholt volna, éjjel s nappal csak ott volt s ott is hált. Eggykor az kaput akarván estve betenni, várván az asszonyont [!], kimenék a könyöklőre (mivelhogy praelatusom előtt vagyok, noha őkegyelme Csepei uram tagadtatta is velem, hogy ne beszéllyem, én nem is beszéllettem, de mostan immáron megvallom, mert az dolog így vala), az pitvarban (salvum sit) az János uram szeméremtestét az asszonynak markában láttam éjjel, holdvilágon, láttam csókolódván, tam diem az asszony a maga farját levoná. [10.] Az ágyban feküvének s paráználkodának s, hogy elvégezék, monda János uram: ki ne pattzonz[!], azért ezt monda az asszony: ne adgy az seregeknek Ura. Azmint azért utat ad, in universum, hogy paráznaságát doceállyam, ami lehet, erről is doceálok, de mégh többet is tudok, melly azon kútfőből jő ki. Mert Miklóslakán mesterségen laktában az más ember feleségével elszökék, eggykor megjőve, s az megholt felesége mellett esmét azután annak attyafiai megfogák, s addig el nem bocsáták, hanem láncon megesküték, kit el kelle venni. Én, hogy discipulussa voltam, mindezeket jól tudom, s világoson meg is bizonyítom, mind Dánnyánban, Miklóslakán, és Harazkeréken. Úgy vagyon, hogy őkegyelme tudván vétkét, némünemü szókot mondottam volna, hogy ördög lelke mondattatta volna velem, azért engemet az én praelatusom megbüntöt, mert őkegyelme vött rá, fogattatván velem, hogy senkinek nem mondom. Engem sohonnét ki nem csaptak, feleségemet nem hattam el, hanem ő hagyott el. Dicit Actor: Azhol azt mondgya, hogy én [11.] ellenzettem volna, s intettem volna, általlyában tagadom, s más az, hogy én nem bírtam senkinek conscientiajá-
