Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
Beszterce vidékének reformációja
8 Beszterce vidékének reformációja sával került volna sor az imaház építésére is. Az építőanyagokat 1812 előtt már megvásárolták és a telek sorsát is rendezték, de a birtokos meghalt, az imaház felépítése pedig későbbi időkre maradt. 2 0 A gyülekezet önállóságát 1865-ig őrizte meg, amikor Nagy Sámuel lelkészt nyugdíjazták. 2 1 Az 1865-1886 közötti évtizedekben a nagysajói, sófalvi és kentelki lelkész végezte a lelkészi teendőket, 1886-ban pedig, amikor a besztercei gyülekezet anyaegyházi státust kapott, a kisbudaki és a kentelki gyülekezetet a Besztercei Egyházközség filiájának nyilvánították. 2 2 A 20. század 30-as éveiben már egyetlen református sem volt a faluban, a gyülekezet kegyszereit a besztercei eklézsia vette át. Aranyosmóric. 1622. január 18-án vizitálták, és mint ,jó lutheránus egyházközséget" jegyezték be a jegyzőkönyvbe, mesteri állással is rendelkezett. Ugyanekkor a lelkészi fizetés mibenlétét is felírták: gazdánként kötelesek negyed véka kendert, 1 véka lent, és 1 véka kölest vetni a papnak, valamint megszántani az ennek való földet (1794-ben a gyülekezeti tagoknak együttesen 16 véka búzát és 16 véka zabot kellet vetniük a papnak). Emellett l-l szekér fát, esketésért 1 veder bort és pénzt (nincs számszerűsítve), az új házasok beiktatásáért l-l kalácsot, kenyeret és 1 kupa bort, a keresztelésért 3 dénárt kellett fizetni. A temetés díja a következőképpen alakult: felnőttekért 12 dénár és 3 kenyér, gyermekért 8 dénár és 2 kenyér. Az alkalmi szolgálatokért járó pénz egyharmada a mestert illette. Továbbá a lelkésznek malacból, sajtból, csirkéből tizedet fizettek (1794-ben a tizedet 3 garassal lehetett megváltani), amiért a lelkész évente egyszer megvendégelte a gyülekezetet, valamint a felszolgáló asszonyokat megajándékozta. A mester fizetése (a lelkész fizetésének kétharmada): 3-3 véka búza, 9 cseber must, l-l kenyér, 8-8 dénár volt, amit a község évente további 50 dénárral kiegészített. Az 1622. évi vizitációkor a kegyszerek mellett megemlítették a kőtemplomát és harangját is. 2 3 Arokalja. Az eredetileg magyar alapítású falu a késő középkori tatár betörések során elnéptelenedett, helyükre szászokat telepítettek. 1603-ban Basta és Mihály katonái pusztították el, az 1600-ban összeírt 46 házból csak 3 maradt. Az újratelepítéskor a visszatérő szászok mellett magyarok és románok is kerültek a faluba, de a település lélekszáma még 1700-ban (24 jobbágy és 4 szegény) sem érte el az 1600. évi összeírás szintjét (46 jobbágy). 2 Az első ismert vizitáció 1622-ben látogatta meg a települést. Ekkor felleltározták az eklézsia kegyszereit, de a lelkészi és mesteri fizetéseket is. A lelkész a szokásos fizetés mellett járandóságként megkapta a kisdézsmát, amiért évente egyszer megvendégelte a gyülekezetet. Alkalmi szolgálatok fizetése a következő volt: kihirdetésért 1 kalács és 1 lepény, esketésért 16 dénár és 1 veder bor, keresztelésért 6 dénár, temetésért (felnőttek) 12 dénár és 2 kenyér, illetve (gyermekek) 8 dénár és 1 kenyér. Az alkalmi szolgálatokért járó juttatás egyharmada a mestert illette. 2 5 1790-ben a gyülekezet a mester tudtával a mesteri járandóságot az addigi 4-4 vékáról 3-3 vékára csökkentette. 2 6 1803-ban, húsvét szombatján a grófi udvar kivételével az egész falu leégett. Bethlen János helybéli gróf és a vármegye segítségével építették újjá a települést. Az evangélikus 2 0 Nagysajói Prot. 346-347. 2 1 Névkönyv 1888. 24., Musnai 425. 2 2 Névkönyv 1888. 25. 2 3 Kádár József, Tagányi Károly, Réthy László: Szolnok-Doboka vármegye monográphiája. A vármegye községeinek részletes története. Dés 1903. 206-207. (A továbbiakban: SzDVM) 2 4 SzDVM 68. 2 5 Névkönyv 1888. 64. 2 6 Nagysajói Prot. 155-156.
