Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Beszterce vidékének reformációja

9 Beszterce vidékének reformációja templomot 1806-1808 között állították helyre, a költségek jelentős részét Bethlen János fizette. A román fatemplomot is 1806 őszén ugyancsak az ő segítségével állították helyre. Az 1863. évi tűzvészben a falu ismét elpusztult, a szász templom haragjai elolvadtak.

2

7 A cegőtelki, az akkor még zömében szász gyülekezetben Ábel Gáspár dékán vezetése alatt 1622. január 14-én volt vizitáció. A gyülekezet ebben az időben még kántortanítói állással is rendelkezett, amely később megszűnt. A 18. században a vizitációk soha nem említik, hogy lett volna iskola vagy mester. 1814-ben is csak egy szűkszavú megjegyzés olvasható: a lelkész tanítja a gyermekeket, iskola nincsen.

2

8 Az 1622. évi vizitáción lejegyezték a lelkészi és a mesteri díjlevelet is, amely szerint a lelkész járandósága a következő volt: a tized negyede, a kisdézsma (csirke, malac és sajt), esketésért 16, temetésért 8 dénár és négy kenyér (az utóbbinak egyharmada a mestert illette). Ezen kívül a gazdáknak esztendőnként 5 véka rozsot és egy kenyeret kellett fizetniük.

2

9 A 18. század közepére a falu etnikai és felekezeti aránya itt is megváltozott: a szászok kiköltöztek, a magyarok pedig többségbe kerültek. Ekkor már jelentős román közösség is élt a faluban, tagjai 1767-ben a Szent Arkangyalok névre szentelték fel templomukat.

3

0 A református gyülekezet a 18. század közepén mély válságon ment át: az 1745. évi vizitáció romos templomot, rossz állapotban lévő lelkészi lakást talált, s hiába fenyegették pénzbeli bírsággal a gyülekezetet, a templom még 1778-ban is használhatatlan volt.

1' Viszont hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy a század derekán a falu teljes lakossága a 100 lelket sem érte el.

3

2 Külön érdekességként említjük meg, hogy a cegőtelki gyülekezet sorozatosan rosszul fogadta a vizitációt. 1753-ban a felszólítás ellenére sem jelentek meg az egyházlátogatáson, 1771-ben a „nagy zenebona" miatt maradt el a vizitáció, 1776-ban azt jegyzeték fel, hogy tisztességes vacsorát és ebédet nem adtak, 1783-ban pedig a gyülekezeti tagok egyszerűen meg sem jelentek a vizitáció előtt. Galacfalva. 1622-ben a galacfalvi gyülekezetet is meglátogatta az esperesi különítmény, és összeírták földbirtokait, a lelkész fizetését. Eszerint a gazdák évenként fél-fél köböl rozsot, 8 dénárt és 1 kenyeret fizettek, a felnőttek temetéséért 3 kenyeret és 8 dénárt, gyermekért 5 dénárt és 2 kenyeret. A keresztelés díja 2, az eljegyzésé 2 dénár és 1 kenyér, az esketésé 16 dénár volt.

3'' Az 1622-ben még népes eklézsia feltehetően az 1658-1661. évi tatárdúláskor pusztult el. A dúlás után vélhetően a falut újratelepítették, ekkor kerülhettek oda a románok is. A dúlás után a református gyülekezet már nem tudott talpra állni, mentsvára a Wesselényi család volt, amely a 18. század első évtizedében vette birtokba a falut. A gyülekezeti tagok a nemesi udvarból kerültek ki, de soha nem voltak annyian, hogy eltarthassák a lelkészt. Érdekességként említjük, hogy a faluban lakó, magukat reformátusnak valló cigányok közül 1776-ban külön egyházfit választott a vizitáció, akinek feladatul szabták, hogy rendszeres templomba járásra nógassa és kepefizetésre nevelje a cigányokat.

3

4 2

7 SzDVM 65-66. 2

8 Nagysajói Prot. 371. 2

9 Névkönyv 1888. 11. 3

0 SzDVM 505. 3

1 Nagysajói Prot. 80. 3

2 SzDVM 505-506. 3

3 Névkönyv 1888.20. 3

4 Nagysajói Prot. 70-71