Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Beszterce vidékének reformációja

7 Beszterce vidékének reformációja Kerlés, Újős." A 18. századra Szászújős, Szászmáíé, Szászcegö szász lutheránus lakossága kipusztult, helyüket magyar reformátusok vették át. Ugyanebben az időben a káptalan papsága is többségében magyar református lelkészekből került ki.

1

2 Alsóbalázsfalva. A gyülekezetről első ízben az 1621. évi összeírásban találunk említést, amelyben az egyházközség klenódiumait is felsorolták (egy aranyozott ezüstkehely, amelyet 1738-ban adományozott Cserényi György és felesége, Kovács Klára). Földbirtoka közel 42 holdból állott, melynek éves jövedelmét 1873-ban 103 forintra taksálták. Az anyaegyházi státussal bíró gyülekezethez két leányegyházközség tartozott: Kajla és Felsőbalázsfalva.

1' Mivel a gyülekezet lélekszáma elapadt, a patrónus, Cserényi Ferenc, 1810-ben kijelentette, hogy a pap halála után Alsóbalázsfalvához fogja csatolni Felsőbalázsfalvát, mert mindkét gyülekezet kicsi, és így a kettőből lenne egy középszerű papságé 1864-ben Sajószentandrásnak lett filiája, a romos állapotban lévő templomot és haranglábat a görög katolikus gyülekezetnek adták el.

1

5 Alsóbudak. Az alsóbudaki (akkor még Kisbudok) gyülekezetet 1621. december 28-án vizitálták. A szász alapítású faluban ekkor már magyar lelkész, Parlagi János szolgált, s feltehetően ebben az időben már a magyar reformátusok voltak többségben. A gyülekezet vezetése viszont szász kézben maradhatott, vagy a templomot szászok és magyarok közösen használták, hiszen a templomban még megvolt az oltár; az 1621. évi jegyzőkönyv megemlékezett az oltáron lévő festett kárpitról is.

1

6 Ugyanezen a vizitáción lejegyezték a papi fizetést is: eljegyzésért 2 dénár és 1 kalács járt, esketésért 16 dénár és 1 kalács, valamint 1 lepény és 1 kenyér, keresztelésért pedig 2 dénárt fizettek. Felnőtt temetésekor 16 dénárt és 2 kenyeret, gyermekek temetéséért 8 dénárt és 1 kenyeret kellett fizetni. Az alkalmi szolgálatokért kapott pénz egyharmada itt is a mestert illette meg. A lelkész rendes fizetése a következőkből állt: minden gazda évente fél véka haricskát és 2 véka kendermagot volt köteles elvetni, emellett 3 veder mustot vagy 20 dénárt, 1 szekér fát, 1 kaszásnak, 1 aratónak, 3 szőlőmunkásnak járó napszámot fizetni. Kisdézsmaként sajtból, malacból és csirkéből tized járt, amelynek fejében a lelkész köteles volt évente megvendégelni a gyülekezetet és neki kellett biztosítania a bort is a úrvacsorához.

1

7 A tanító fizetése ennél lényegesen szerényebb volt. Az alkalmi szolgálatok pénzjuttatásának egyharmada mellett minden gazda évente fél „besztercei" véka rozsot és 1 kenyeret fizetett, amiért a tanító évente 2 veder borral és élelemmel vendégelte meg a gyülekezetet.

1

8 A virágzó és erős gyülekezet az 1658-1663. évi török-tatár dúláskor ingatlanjaival együtt elpusztult, a későbbi újratelepítéskor ide is jelentős számú román lakosság telepedett be, ez után már csak az uradalmi cigányok (1812-ben itt is egyházfiút választottak közülük) és a birtokosok voltak reformátusok. A nemesek 1777. évi egyházlátogatáskor ígéretet tettek, hogy helyreállítják a lelkészi lakást, de fogadalmukat nem teljesítették. 1812-ben Barta Sándor lelkész saját pénzéből építette újjá a parókiát.

1

9 Fogarasi István birtokos támogatá1

1 Sajnos a protokollum elveszett, az abban szereplő adatokat a Névkönyv őrizte meg az utókor számára. Névkönyv 1888. 32. 1

2 Musnai 56. 1

3 Névkönyv 1888. 4. 1

4 A Nagysajói Káptalan vizitációs jegyzőkönyve. Kézirat a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Levéltárában. Ms. 9. 299. (A továbbiakban: Nagysajói Prot.) 1

5 Névkönyv 1888.4. 1

6 Uo. 22. 1

7 Uo. 23-24. 1

8 Uo. 24. 1

9 Nagysajói Prot. 315-317.