Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
Ötvösmunkák és ónedények a Nagysajói Káptalan - református egyházközségeiben (Kovács Mária)
354 Kovács Mária kuppa sima. A kuppa méretének megnövekedése a 17. századra utal, már akkora méretet öltött, hogy a kehely aránytalanná vált, hiszen magassága majdnem eléri a talp és a szár együttes magasságát, a száj átmérője nagyobb a talp átmérőjénél. A tulaj donjelzést és az 1632-es évszámot a talp peremének alsó részére vésték. B. Nagy Margit 1973-ban közölte a nagysajói uradalom 1682-es leltárát, 5 3 amelyben közli a református gyülekezet tulajdonában lévő kehely fényképét is, azzal a megnevezéssel, hogy „emlékkehely Apafi Mihály születési dátumával". Amennyiben a kehely 1632-es évszámát valóban Apafi Mihály születéséhez kötjük, akkor a G. A. P. B. tulaj donjelzést Apafi György és Petki Borbálaként is értelmezhetjük. 5 4 A kehely adományozási körülményeit nem ismerjük, feltételezzük csupán, hogy 1670 körül adományozhatták a nagysajói református egyháznak, miután az uradalom az Apafi család birtokába került. A kehely mestere (a talp peremére beütött jegy értelmében, 13. ábra) MD mester, akinek monogramja eddig feloldatlan. A mesterjegy pajzsa a nagyszebeni ötvöscéhre utal. A mester egy másik alkotását az 1884-es kiállításon mutatták be, a talpas pohár gróf Andrássy Gyula tulajdonában volt. 5 5 Az 1859-es vizitációs jegyzőkönyben részletes leírását olvashatjuk 5 6, az 1890-es Névkönyv aranyozott ezüstpohárként jegyezte fel. 5 7 A 17. századi ötvösség kiemelkedő alkotása a besztercei talpas pohár (Katalógus 6). A pohár hengeres talpának aranyozott pereme erőteljesen kihajlik, testétől hullámvonalas osztógyűrű választja el. Az osztógyűrű alatt stilizált liliomos és csigavonalas motívumok váltakoznak. A hullámvonalas osztógyűrű fölött három stilizált liliomban végződő maszk között három különböző, álló virágtő látható: napraforgó, rózsa és margaréta. A pohár díszítése hármas osztató, szimmetrikus, csak a három virágtő különbözik, amelyek közül kettő kinyílt állapotban ábrázolt. A felfelé kihajló hengeres test a széles, aranyozott szájperem alatt trébelt, gravírozással körvonalazott lambrekinekkel és kisméretű, lecsüngő gyöngysorral ékesített. A pohár díszítőmotívumai, a száj- és talpperem gazdagon aranyozott. A domborított növényi ornamentika, a finom rajzú virágtövek gyakorlott kéz munkájára utalnak. A pohár fenekére beütött mesterjegyének jobb sarka elmosódott, így a mester monogramjából pontosan csak a P betű olvasható, a második betűről feltételezzük csupán, hogy R vagy M lehet. Amennyiben a PM olvasatot fogadjuk el, akkor poharunk a 17. század második felében, Besztercén működő ötvös munkája. 5 8 A talpas pohár adományozóját és adományozási körülményét nem ismerjük, közlésével a szakirodalom számára ismeretlen darab került bemutatásra. Mivel a Besztercei Református Egyházközség csak a 19. század második felében vált anyaegyházzá, így feltételezzük, hogy ezt követően kerülhetett a gyülekezet tulajdonába. A pohár származási helyét nem ismerjük, egyetlen említését Darkó Ákos 1936-os 5 3 B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak. Ahogy a régiek látták. XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest 1973. 196-197. [A továbbiakban: B. Nagy Margit] 5 4 A nagysajói uradalom 1558-tól a Fejedelmi Kamara kezelésébe került, így vagy a fejedelem birtokolta vagy bizalmasainak adományozta. így volt Nagysajó birtokosa Hagymási Kristóf, Petki János, Kékedy Zsigmond és özvegye Barkóczi Anna, 1635-től pedig Lorántffy Kata, aki adományként kapta I. Rákóczi Györgytől. 1646 után ismét a Kamara kezelésébe jutott, I. Apafi Mihály fejedelemmé választásával az ő tulajdonába került. Erdélyi Királyi Könyvek. Arcanum Digitéka, Budapest 2003, 2004. II. Apafi György Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek tanácsosa volt, Küküllő vármegye főispánja, I. Apafi Mihály fejedelem apja. Petki Borbála, Petki János leánya, I. Apafi Mihály anyja. 5 5 A magyar történeti ötvösmü-kiállítás lajstroma. 1884. IV. terem, 144. szám. 5 6 Nagysl-Jkv. 1/2.: egy ezüst aranyozott pohár I6í2 h"' G. A és P. B. névbetük alatt - 25 pengő ft. értékű. 5 7 Névkönyv 1890,37. 5 8 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Budapest 1936. 10.; Horst Klusch: Siebenbürgische Goldschmiedekunst. Bukarest 1988. 76.
