Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
Beszterce vidékének reformációja
16 Beszterce vidékének reformációja toroknak és magoknak az egyházaknak tudományokkal, fedhetetlen erkölcseikkel és tekintélyökkel elöljárói legyenek és alattvalóikat bizonyos tisztességes figyelemmel igazgassák, s viszont az alattvalók irántuk tisztelettel és engedelmességgel viseltessenek. Másodszor. Ha valamely pap, vagy iskolamester a dékán tekintélyét valami helytelenségből makacsul megvetendi, azon káptalanbéli testvérek által, amelyek kormánya alatt él, megintetvén, ha eszére nem térend, és bűnét megbánván, vétkéért a dékán és káptalan előtt magát megalázva bocsánatot nem kérend, akkor az ilyen engedetlent a dékán és káptalani testvérek érdeme szerint büntessék, vagy azonnal elmarasztalva, bűnbánatra kényszerítsék, vagy ha különben is nyakas és bánhatatlan lenne, az olyat tisztétől megfosztani és a község által a helységből kiűzetni tartozzanak, hogy az ilyenek példája által mások elrettentve vagy megjavítsák magokat, vagy tudják meg, hogy hasonló büntetést fognak kapni. Harmadszor. A dékán a papságot gyakorta gyűlésbe híván intse az egyházok papjait, hogy tartsák magokat tisztökben, s ne hágják át, s ne járjanak túl hivatásuk határain, s magokat idegen hivatás tiszteibe avatva, ne légyenek mindenben kapkodok. Ha ilyenek találtatván és megintetvén, engedni nem akarnának, fenyíttessenek vétkök nagysága szerint, a részegeseket, veszekedőket, közbotrányok okozóit pedig a káptalan dékánjai és testvérei annyival is inkább keményebb fenyítékkel büntessék. Negyedszer. Rendeljük, hogy a papok vagy iskolamesterek közül senki, valamely plébániára, vagy iskolai szolgálatra hivatva föl ne vállalja az ajánlott tisztet a dékán és az egész káptalan tudta nélkül, s ne is bocsáttassák be addig a dékán által, míg azon vidék dékánjának tisztességes bizonyságát elő nem mutatja ahonnan hivatott. Különösön pedig az iskolamesterek, a nép kedvét megnyerve, vagy valami más gonosz úton-módon ne tolakodjanak be, lelkipásztorok akaratja és beleegyezése ellenére, és minekutána az iskola igazgatójához járultak, hivatásuk munkáiban serénységet bizonyítsanak, hogy az ifjúság tisztességes tudományokat és isteni félelmet tanuljon. Ha ellenkezőt mívelők találtatnának, a dékán által fenyítessenek, vagy fosztassanak meg tisztöktől mindaddig, míg vétkeikért bűnbánatot teendenek, vagy a káptalan tekintélyével iizettessenek ki a helységből, mint az egyház szemetei. Ötödször. Az iskolamesterek választását teljességgel nem a tudatlan község, hanem a lelkipásztor és káptalan ítéletére bízzuk. Hatodszor. Minthogy az évi fizetés ügye miatt az egyházak papjai közt gyakran perek támadnak, közönséges végzésből határoztatott, hogy valamely lelkipásztor távozta után, akár éltében, akár halála által történjék a dolog, a dékán menjen oda és maga mellé vévén egy vagy két testvért, a távozónak vagy örökösének Mátyás vagy Gergely napja körül az évi fizetés negyed részét, hónapja vagy keresztelő János napja körül felét, Bertalan napja vagy körül-belül akörül háromnegyed részét, Mind-szent, vagy Márton napja körül az egész négynegyed részt ítélje meg. Hetedszer. A dékánok vigyázzanak rá szorgalmatosan, hogy a nemesek vagy tisztjeiknek, s a világiaknak meg ne engedjék a jámbor papokat a helyökből elűzni a senior vagy a káptalani testvérek tudta nélkül. Nyolcadszor. Senki valamely papságra meghívatva addig abba belépni ne merészeljen, míg meg nem tudta, hogy elődje ki van elégítve. Kilencedszer. Senki az egyházfi fizetésből vagy örökös jószágokból semmit elengedni vagy elcserélni vagy elvesztegetni ne merészeljen, kivettetés büntetése alatt. Mert azokat a jószágokat, melyek egyszer Istennek vannak szentelve, világi célokra fordítani nem szabad. Tizedszer. Hogy a templomokban zűrzavarok és botrányok ne támadjanak, akarjuk, hogy a mesterek előbb éneklendő szent történetet az iskolában tiszttársaikkal és a gyermekekkel nézzék át, vagy valami mást csinálva, hanem figyelmetesen legyenek jelen. Tizenegyedszer. A lelkipásztorok vagy iskolatanítók közül senki a másikot csellel, vagy ravaszsággal ki ne túrja, valamit az évi fizetésből elengedve, mert ha ilyenek találtatnának,
